2022. április 5., kedd

Töltőtoll (kishangjáték)

  1.  



    1. Töltőtoll


    2. –Mit csinálsz itt, kisfiú?
    3. –Dolgozom.
    4. –Az, hogy itt üldögélsz a Felszabadulás téren egy padon, az nem munka.
    5. –Ferencziek tere.
    6. –Azelőtt Felszabadulás tér.
    7. –A felszabadulás előtt meg Ferencziek tere.
    8. –Hagyjuk.
    9. –Jó. Maga játszotta a nagyokost.
    10. –Miért bántasz?
    11. –Mit szól bele a dolgomba? Hátha éppen az a munkám, hogy itt üljek.
    12. –Miféle munka az?
    13. –Mi köze hozzá?
    14. –Igazad van. Semmi. Csak, tudod, kíváncsi ember vagyok.
    15. –Miért? Így született?
    16. –Igen, meg mert nekem ez a munkám.
    17. –Jó munka. Nincs is ilyen.
    18. –De van. Író vagyok, vagy mi.
    19. –Vagy mi? Újságíró!
    20. –Nem, csak író.
    21. –Szerencse. Mert az újságíró mind csibész. Ezt mondta a nagyapám.
    22. –Én azt hiszem, nem vagyok csibész.
    23. –És tényleg ír?
    24. –Próbálok.
    25. –Nincs tolla?
    26. –Tollam még csak volna. Csak nagyon nehéz.
    27. –Jó toll kell hozzá.
    28. –Bizonyára. És akkor írnának rólam. Azt hogy jó tollú író vagyok.
    29. –Ebben tudok segíteni. 
    30. –Te? Nekem?
    31. –Véletlen tudok ajánlani egy jó tollat.
    32. –Tollam van.
    33. –Töltőtolla is van?
    34. –Az is. Csak azzal sok a baj. Hol folyik, hol kifogy belőle a tinta. Épp, mikor belejönnék az írásba. Aztán meg beszárad, és mosogatni kell. A végén minden kezdődik elölről.
    35. –Én jó töltőtollat ajánlottam.
    36. –Megnézhetem?
    37. –Venni akar? Figyelmeztetem, drága.
    38. –Milyen drága?
    39. –Nagyon.
    40. –Az baj.
    41. –Szóval nem akar venni.
    42. –Előbb látni szeretném.
    43. –Jó. Nézni szabad. Tessék. Ilyen.
    44. –Szép. Kipróbálhatnám?
    45. –Nem. Azt mondta a nagyapám, nézni lehet, de mást nem. Mert aztán összefogdosná, tekergetné, miegymás. És utána már nem lenne ilyen fényes, és esetleg el is romlana.
    46. –Igaza van a nagyapádnak.
    47. –Na.
    48. –És mennyibe kerül?
    49. –Huszonegyezer forint.
    50. –Drága.
    51. –Mondtam.
    52. –Húszezerért esetleg?
    53. –Nincs alku! Vesz vagy nem vesz. Csak feltart, pedig látja, mennyien állnak már itt.
    54. –Nem vevők. Csak nézelődők.
    55. –Maga is csak nézni akarta.
    56. –De éles a nyelved, kisfiú.
    57. –Ne kisfiúzzon. Nincs alku.
    58. –Jó. Nagyfiú. És miért ilyen drága?
    59. –Mert egyedi kézi munka. Mert ilyen már nincs is. A nagyapám csinálja. Ebből él.
    60. –Tollakat készít?
    61. –Mondtam, nem?
    62. –Mondd meg neki, hogy tiszteltetem. Szép a toll.
    63. –Nem lehet megmondani, mert süket.
    64. –Így született?
    65. –Nem ötvenhatban mellette robbant egy akna. Azóta süket. Az apja is az volt.
    66. –Tudod mit, nagyon tetszik a toll. Kettőt veszek.
    67. –Kettőt? Azt lehet. Kettő együtt negyvenezer.
    68. –Nem negyvenkettő? Mégis van alku?
    69. –Nincs. Ez nem alku. Ez kedvezmény.
    70. –Értem. Tényleg szép.
    71. –Már mondta.
    72. –Tudod mit, én veszek kettőt, te meg felírod egy cédulára, és megmutatod a nagyapádnak, hogy dicsértem a tollát.
    73. –Nem lehet. Mert vak is.
    74. –Az is az akna miatt?
    75. –Nem. Hályog.
    76. –Hazudsz.
    77. –Honnan jött rá?
    78. –Ha nem látna, nem készíthetne ilyen finom művű, szép tollat.
    79. –Nyert. Lát. Csak nem hall, és nem beszél. Ez igaz.
    80. –De hát mindenféléket mond. Például, hogy csak nézni szabad.
    81. –Csak nélkül.
    82. –Miért hazudozol?
    83. –Nem hazudok, csak mesélek. Kitalálok dolgokat, mert mindenki olyan kíváncsi. Aztán jön a rendőr. Megírja az újság. És kész a baj.
    84. –Mindenkinek mesélsz?
    85. –Hát mesélek. Hogy vegyék a tollat. Mindennap itt ülök. Hozok tizenkét tollat.
    86. –És veszik?
    87. –Nem.
    88. –Akkor minek?
    89. –Csak úgy. Jobban telik az idő.
    90. –És a munka?
    91. –Eladtam magának két tollat. Tényleg. Hol a pénz?
    92. –Várj, itt van a táskámban. Hoppá! Nincs nálam annyi.
    93. –Mennyi van?
    94. –Van egy húszasom.
    95. –Kevés. Huszonegy kell.
    96. –De hát kettőt veszek. Egyet ma, egyet holnap.
    97. –Olyan nincs. Ki tudja, jön-e holnap? A nagyapám megver.
    98. –Megver?
    99. –Ha mérges. De aztán vesz fagylaltot.
    100. –Nincs alku?
    101. –Nincs.
    102. –Ha például kiváltana egy verést egy fagylalt. Fifti fifti.
    103. –Nem lehet. Azt mondta a nagyapám, a verés rendre szoktat. A fagyi élvezetet ad. Mindkettőre szüksége van az embernek
    104. –És ha én vennék neked egy fagyit? Annyi apróm még maradna.
    105. –Az lekenyerezés. Fúj. Ne merészeld, mondta a nagyapám. Nincs alku. Mert megver.
    106. –Ennyire verekedős? Azt hittem jó ember, és szeret téged.
    107. –Szeret. Én is szeretem.
    108. –Pedig ver.
    109. –Olyan rabiátus. De jó ember. Rabiátus is lehet jó ember.
    110. –Ha te mondod.
    111. –Az anyám mondja.
    112. –Szóval nem a nagyapáddal élsz.
    113. –De igen. Így élünk hármasban. Na tessék!
    114. –Mi van?
    115. –Jön a rendőr.
    116. –És?
    117. –Megbüntet. Mert itt tollat árulni szabálysértés. Helyszíni bírság. Ötezer forint.
    118. –Jó napot kívánok. Uram, mi történik itt?
    119. –Semmi. Beszélgetünk. Szeretek beszélgetni. Élvezem.
    120. –Kérem az igazolványát.
    121. –Miért?
    122. –Mert itt fennforgás van, kérem. Ez a gyerek tollakat árul. És az tilos. Árulni is, venni is.
    123. –Mint az üzletszerű kéjelgés?
    124. –Ne tessék viccelődni. Szabálysértés az szabálysértés.
    125. –Mennyi?
    126. –Ötezer forint. A minimum.
    127. –Mondtam. Hetente idejön ezért a pénzért. És még örüljek, mert, azt mondja, be is vihetne, mint visszaesőt.
    128. –Kérem, uram ne higgyen ennek a gyereknek. Egy szava se igaz.
    129. –Honnan tudja, hogy tollakat árul?
    130. –Beszélik. Mert ugye leáll mindenféle népekkel. Itt van minden délután. Aztán kiderül, ugye. Ráadásul piszok drágán árul. Ezért szoktak panaszkodni rá. Meg hogy szemtelen.
    131. –Tessék. Itt egy ötezres. Viszontlátásra, őrmester úr.
    132. –Csak tizedes.
    133. –Viszlát, csaktizedes.
    134. –Kuss, te gyerek!
    135. –Hagyjon már minket beszélgetni.
    136. –Felőlem?
    137. –Szóval maga is hazudott. Ki tudta volna fizetni a huszonegyet is.
    138. –Próbáltam alkudni.
    139. –Most már menjen innen! Úgyse vesz tollat. 
    140. –De. Kettőt veszek.
    141. –Ma?
    142. –Igen. Most. Látod, ott a bankfiók, veszek ki pénzt az automatából. 
    143. –Menjen a fenébe. Elmegy és sose látom többet. Csak töltöttem az időmet hiába.
    144. –Megyek és jövök. Tíz perc.
    145. –Na jó. Addig még maradok.
    146. –Várj csak! Lehet, hogy hármat veszek.
    147. –Azt nem lehet. Nincsen csak kettő.
    148. –Azt mondtad, mindig hozol egy tucatot.
    149. –Mondtam, nem mondtam, Nincs több és kész. Persze, összevásárol tőlem egy tucatot, aztán a másik sarkon eladja drágábban. És azt mondja, hogy maga készítette. Pedig látja, milyen szép, eredeti a doboza is. Rajta van: Kun Gáspár tollszárkészítő.
    150. –Kun Gáspár a nagyapád?
    151. –Igen. Illetve az ő apja.
    152. –Hűha! Tollszárakat nem árulsz?
    153. –Olyat már senki se vesz. Meg nagyapa se tudna csinálni, mert gyenge és remeg a keze.
    154. –A töltőtollhoz nem gyenge?
    155. –Már elég volt! Mit faggat engem. Menjen, hozza a pénzt.
    156. –Hozom, ha megmondod, ki csinálja töltőtollat.
    157. –Megy, jön. Megvárom.
    158. –Ki készítette azt a szép tollat, ami mutattál?
    159. –Maga akarta megnézni.
    160. –Szóval?
    161. –A dédapám barátja. A töltőtollas. És a munkaszolgálatban, amikor a halálán volt, elárulta a dédapámnak, hogy hová ásta el a már kész tollakat. Egy kis fémdobozban. A dédapám hazajött. Kiásta. Aztán őrizte. A nagyapámnak megmutatta, de tilos volt hozzányúlni. Mert emlék. De most, hogy már nem bír dolgozni, a nagyapám elő-elővesz néhány tollat, kipróbálja, kifényesíti beteszi az apja valamelyik megmaradt tollszáras dobozába. Én meg árulom.
    162. –Értem. Megyek.
    163. –De jöjjön is! Tíz perc.
    164. –Mi volt az iskolában, Gabikám?
    165. –Semmi.
    166. –És itt?
    167. –Eladtam két tollat.
    168. –Hol a pénz?
    169. –Mindjárt hozza az a pasas. Az a kalapos. Az egy író.
    170. –Újságíró?
    171. –Nem. Rém rendes pasas. Csak kíváncsi. Kifizette a rendőrt.
    172. –Megint jött?
    173. –Az ötezerért.
    174. –Te meg odaadtad ennek az idegennek a tollat. Ötezerért.
    175. –Ugyan, anyu! Tudod, hogy nincs alku, meg lekenyerezés! Ez üzlet!
    176. –Na már itt is vagyok. Tehát negyvenezer. Két töltőtoll. Bocsánat, hölgyem, maga is vásárolna?
    177. –Nem, ő az anyukám.
    178. –Nagyon csinos anyukád van.
    179. –Köszönöm, uram.
    180. –Nincs mit. Maga tényleg nagyon csinos. Gondolom, boldog lehet a férjével, meg ezzel a nagyszerű gyerekkel!
    181. –Az apukám meghalt. Három éve. Mikor még kicsi voltam.
    182. –Bocsánat.
    183. –Tessék. Itt a két töltőtoll. Vigyázzon, el ne ejtse. Mert finom munka! Maga különben betársulhatna. Mit szólna hozzá? Ma csak egy tollat vesz, és eljön holnap is. Hogy találkozzon az anyukámmal. Az akkor már randevú.
    184. –Jaj, ne butáskodj már!
    185. –Ez nem is butaság. Csakhogy a férje. Mi történt vele? 
    186. –A szokásos. Ivott. Üvöltözött, ha nem volt pénz italra. Aztán megint ivott. És megint üvöltözött. Már az egész környék torkig volt velünk.
    187. –És maga?
    188. –Dolgoztam. Hogy legyen pénz. Óvónő vagyok.
    189. –Értem. Olyan sok pénzük nem lehetett.
    190. –Aztán, hogy a férjem meghalt, akkor kapott bele apósom ebbe a tollüzletbe. Persze legszívesebben egyet se adna el. Azért méri ilyen drágán. Mert emlék. Az apjától. Ha elkel egy toll, morog, ha nem kel el egy se, akkor is mérgelődik. És ilyenkor mindig meg akarja verni Gabit.
    191. –Aztán vesz neki fagyit.
    192. –Látom, mindent tud. Gabi, mondtam már, hogy ne fecsegj rólunk!
    193. –Miért tűrte, hogy a férje így éljen? Gondolom ő persze nem dolgozta agyon magát.
    194. –Beteg volt. A lelke. Később meg, ha mástól nem, hát az ivástól. De tudja, bolond fejjel beleszerettem. Nagyon fiatal voltam. Aztán meg így alakult. Nem volt rossz ember. Csak olyan rabiárus.
    195. –Tudom. De jó ember. Szóval olyan, mint az apósa. Mondta a fia, hogy maga szerint rabiátus is lehet jó ember És aztán?
    196. –Elütötte egy autó. Akkor is részeg volt. De egyáltalán, mit akar maga tőlem?
    197. –Hagyd anyu. Csak kíváncsi. De rendes.
    198. –Szeretnék holnap is találkozni magával. És persze a fiával.
    199. –Elég volt. Gyere, Gabi! Menjünk! Viszontlátásra.
    200. –Viszontlátásra. Én itt leszek holnap is.