2015. március 29., vasárnap

Gvadányi József



GVADÁNYI JÓZSEF
EGY FALUSI NÓTÁRIUSNAK PESTI UTAZÁSA

(részlet)
Sajnálja a nótárius pesti útját  reménységében megcsalattatván, leírja mégis tapasztalatait


Mind így vannak ezek, szemeimmel láttam,
Pest-Budát mind belől, mind kívűl vizsgáltam,
De hogy ide jöttem, azt már nem sajnáltam,
Bár amit kerestem, itt fel nem találtam.

Nagy fényes paloták, képviselők háza,
Budavár, McDonalds, Nyugati, sok pláza,
feltúrt utak, terek, házak pergő máza,
sok úr és asszonynép tolongása, láza.

Nők haja csigákba jól felbodorítva,
szőrszáljuk másutt nincs, levitte a brítva,
tekintetük fénylik, ajkik félig nyitva,
csípőjük is reng-ring, szívek tüzét szítva.

Pest-Buda mutatja remeklő orcáját:
mint Vénust a szépség, mindent itt úgy jár át,
de meg is fizeti, ki csodálja, árát,
nem kíméli szegény baleknak bukszáját.

Ha szekérrel jött fel, hogy parkolót bérel,
helyet is nem talál, két kerék sem fér el,
s ha mégis megállna izzadsággal, vérrel,
a rend szigor őre lecsap rá nagy dérrel.

Ha gyalog van, s tömegközlekednék, máris
magával ragadja villanyvicinális,
le a föld gyomrába viszi (made in Paris)
s drága a biléta, ára csíp mint ánis.

Ha taxiba ül be, térvén kvártélyához, 
a taxaméter megbuherálva frászt hoz 
szegényre , ég-földet már hiába átkoz,
egész kis vagyonkát írnak a számlához.

Marad a gyaloglás, nem semmi az itten,
jó pár tucat mértföld, nem bírja ki fitten,
s míg a gyalogjárón andalogva rittyen,
elgázolja végül futár pizzát vitten.

De a költségeknek ezzel nincsen vége,
sok dénár temető göröngye és lége,
kérdés, temetésre birtoka elég-e,
s koporsóba térül, vagy olcsón elég-e.

Mégis ez országnak legszebbik várassa,
minden hű honpolgár megöröklött jussa,
kívántatik, lássad, legyen víg a mustra,
ez életben egyszer hogy néked is fussa.

2015. március 25., szerda

József Attila



JÓZSEF ATTILA

HAJLÉKTALAN-ÉNEK

Száradok, törődöm,
korán elöregszem.
Már haverom sincsen.
Már nem is veszekszem.

Ez maradt meg végül,
se pénzem, se szexem.
Minden egyebemet
elperelt az exem.

Mehetnék lomizni,
ha volna kis stekszem.
De ami lé jönne,
pián megy el, s rexen.

Nehéz ez az élet,
egy pad alá fekszem,
s temetőbe visznek
ócska Velorexen.

2015. március 22., vasárnap

Gábor Andor: Kormányozunk






KORMÁNYOZUNK



Kezem között a kormányom,
lábam a pedálra rányom,
így vezetni élvezet,
ezért aki él, vezet.
Ha mást nem, egy országot, el.
S csődbe megy, mint egy rossz hotel.


Lábam között szakadt szatyor,
a balkezem abban kotor,
így vezetni élvezet,
ezért aki él, vezet.
Bár homály van földön-egen:
mert leesett szemüvegem.


Kormányozunk kézen-közön,
és utánunk a vízözön,
így vezetni élvezet,
ezért aki él, vezet.
S mert közel a katasztrófa,
ez már az utolsó strófa.

2015. március 19., csütörtök

Arany János


ARANY JÁNOS

HÁROM SZÖSSZENET

(XXX)

Kinek Isten hivatalt,
annak (mondják) észt is.
De ideje ha kitelt,
veszti az ész-részt is.

Másként van ez mifelénk:
Ki hivatalt élvez,
attól Isten csereként
minden csöpp észt elvesz.

(XXXI)

Aki másnak vermet:
kormányzásra termett.
És nem fáj a feje sem,
él mint Marci Hevesen.

Uramöcsém, -bátyám:
egymás hegyén-hátán.
Szemesnek áll a világ,
s mi maradunk páriák.

(XXXII.)

Amikor még ifju voltam,
A krumplileves nem tetszett.
Most, hogy éhkoppra jutottam,
Bámulom a régi heccet.

Amikor még ifju voltam,
Bennem is a vér forrt: dúlni!
Aztán eljött a szabadság,
És szabad lett felfordulni.

Így megy ez, tán körbe-körbe.
Engem ért el csak az aggkor.
Hogy kedvesebb, ami régi?
Mert még ifju voltam akkor.

2015. március 15., vasárnap

Petőfi Sándor



PETŐFI SÁNDOR 

HEKKELT HEKKER



Jaj, a gépem, jaj, a gépem
Odavan!
Egy új vírus szétcincálta
Csúfosan.
Átkozott trójai vírus
Szoftvere!
Mellyel az ég olyan rútul
Megvere.

Mért is vettem vírusirtót
Kéz alatt?
S mért nem raktam fel erősebb 
Tűzfalat?
Csábítólag kandikált egy
Szájt felém;
Csábjait ki már sehogysem
Bírtam én.

Átugrottam az oldalra –
Képekért.
Pornóoldal – ki már járt ott,
Az megért.
S nem elég a vírus; nejem
Rajtakap,
S akkor jött még a valódi
Haddelhadd.

Én teremtőm! mért is értem
            E napot?
Sikoltozott, hogy az agyam
Kihagyott:
„Kurva kéne? Egyik, másik,
                 Harmadik?
És a mindentudó tudja
                Hányadik?”

Jelen volt a holdvilág e
Hisztinél;
Búsan nézte: feleségem
Mint izél.
Fellegekből vett magára
                   Gyászmezet,
És megosztva szenvedésem
                  Könnyezett.

Ő, csak ő nem könyörűle
Egyedül
Három a tánc! – s rám a szavak
Jege dült.
Egyre mondta, ott az éjjel
                Közepén.
Hogy remegett már a májam
És vesém

… De ’szen jól van! Kiheverem
              Én e bajt.
Férfiember asszonyszóra
               Mit se hajt.
Tudjuk, hányat ver az óra,
               Tudjuk ám!
Majd lesz házi béke néhány
            Új ruhán.

Csak a gépem a vírust nem
             Feledi.
Vajh ki lesz, ki azt a gonoszt
Megleli?
Most ha bármi programomat
              Keresem,
Csak egy szőrös pofa néz rám
Veresen.

És, rájöttem, az a pofa
                Én vagyok:
A képernyőn tükörképem
Mocorog.
A vincseszter tök üresre
              Pucoltan:
Ellopták a fájljaimat.
De jól van:

Meghekkelik még a hekkert
                Keményen;
Vagy bedugják a dutyiba,
Remélem!
S  ha megtudom, hogy ki volt e
             Renegát:
Följelentem, hogy kitörjem
            A nyakát!


2015. március 11., szerda

Ady Endre


Ady Endre

A magyar Ipar

Elavult vázat mázolok:
Rozsdátlanítok rossz hamuval.
Ezt a roncsmezőt ismerem:
Ez a magyar Ipar.

Lehajtott fejjel kérdezem:
Mondd, hová lettél Bábolna ÁG,
Hej, Mávag, MOM és Ganz-Vagon,
Kit ismert a világ?

Vad bandák gyűrűznek körül,
Míg e föld korrupt lelkét lesem,
Régmúlt nagyipar illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A Nagyipar felett.

2015. március 8., vasárnap

Csokonai Vitéz Mihály


Csokonai Vitéz Mihály

Megint a Tulipánthoz


Esze elment hatalom ma
veszedelmes, mibe ránt.
Belehullhatsz a Pokolba,
gyönyörű kis Tulipánt!

Figyel éber szeme, máskor
belehallgat, ha beszélsz,
kinek ímélsz, mire lájkolsz,
lesi gyáván: esz-e félsz?

Menekülnél? Hova? Holnap
utolérhet. De velem
menekít írja e kórnak:
a szabadság s szerelem.

2015. március 4., szerda

Kertész Imre





KERTÉSZ IMRE

Sorstalanul bolyongva végig szabadon,
A kimondhatatlant már kimondhatom,
Az élet múlt a volt a van s a lesz között:
és visszahozni azt úgysincsen eszközöd.
A szó, a szó, a szó kevés,
mit ember táblájára vés:
elporlik és eloszlik, mint a füst a légben,
és nyomunk sem marad se földben sem az égben.

2015. március 1., vasárnap

Esterházy Péter


ESTERHÁZY PÉTER

Én, qui sum in caelis csillag hajnalkor, a gráf-gróf
kék harisok közein nyelvi pilincka-vadonc,
játszom a nyelvvel, a nyelv elemével nyelvelek és mint
mív-rózsás labyrinth: itt-likad; Ottlik-ad át.