AZ ÚJSÁG
Gabi anyukája annyira örült, hogy még a számlákat is félretolta, és behozta az előszobából az aznapi újságot. Azt biztosan nem mondhatja fejből a kisfia.
Elolvasták a vezércikket, még a külföldi híreket is, igaz, a Massachusetts Institute of Technology kiolvasásával akadt némi gond. Már a massza is nehéz volt, a többi meg…
Abba is hagyták az újságolvasást, és Gabinak részletesen be kellett számolnia mindenről. Persze anyukájának arról nem beszélt, hogy mire készült a Tisza-parton. Így is jól kikapott, hogy kabát és sapka nélkül mászkált a városban ebben a fagyos időben.
De az anyja még mindig hitetlenkedett, úgyhogy újra elővették az újságot. Éppen a sporthíreknél tartottak, amikor a ház ura is hazaérkezett.
– Hol az újságom? – nyitott be a szobába, miután megfürdött és átöltözött.
– Képzeld, Gabi maga megtanult olvasni! – mondta válasz helyett a felesége.
– Mondtam, hogy az én fiam! Kivágja a rezet, ha kell! – húzta ki magát az apa.
– De azt meséli, hogy egy dedós kislány varázsolta bele ezt a tudást. Szerinte nem is kislány, hanem egy kis tündér lehetett. Csak aztán eltűnt, mintha itt se lett volna – próbálkozott újra az asszony.
– Na látod, mondtam én, hogy ne olvass neki olyan bolondos meséket tündérekről meg óriásokról. Holnap majd beállít, hogy azért sáros a ruhája, mert valami sárkánnyal hadakozott. Csupa ostobaság. Csak összezavartad a fejét. Itt az eredménye. De talán nem kell orvoshoz vinni. Majd kinövi. Hol az újságom? – tért vissza a lényegre az apa. – Meddig várjak még? Ja! És a vacsora?
– Jaj! Már majdnem készen van. Csak elment az idő, mert Gabival olvasgattunk.
– Inkább a dolgodra figyelnél! -- morgott a ház ura.
Ha Muharai Pálma még ott lett volna, később könnyebben megérti, mit jelent az, hogy az emberek között vannak, akik annyira okosak és jók, meg olyanok is vannak, akik talán nem annyira...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése