2018. augusztus 15., szerda

Ez-az 7.



Néhány rubáit


Ma élvezem még édes éltemet.
A hó előbb-utóbb majd eltemet.
Hiába sírás, és hiába harc.
Szorítsd a tollat, s tartsd az ütemet!

*****

Az édes nyár elmúlt nagyon hamar.
A szél fagyott, fehér havat kavar.
Meghal, ki lót-fut, s az, ki csak hever.
Porrá leszek, és a por eltakar.

****

Már érlelődik az a rózsamag,
amely poromból egykor felfakad.
Hazudni kár, az édes nyár oda.
Szeretni, élni csak percig szabad.

****

A hó alól kibújt a hóvirág.
Ma újra fagy. mondj érte egy imát.
Akár neked, egy perc az élete.
Ha nincs e kert, a sors előbb levág.

*****

Kemény pofonra ébredsz hát megint:
És meglepődsz, mert a sors meglegyint.
Csak élsz és tékozolsz. Időd lejár.
Talán eszedre térsz, ha így megint.

****-

A temetőben szíved ott maradt.
A koporsóban, ott, a domb alatt.
Ne félj, terád is sor kerül hamar.
Már most kisér egy néma árnyalak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése