Nagyálmos Ildikó (adyna)

NAGYÁLMOS ILDIKÓ (adyna)


ŐSZI LÉNYEG


Párisba tegnap beszökött az ősz,
míg én közben a konyhában időz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen.
Én meg a sparhet előtt meztelen.
.
Ha látnál így: a krumplihaj fölött,
agyadat elborítnák kék ködök.
És lennél nékem a friss borjusült
ki asztalomon középre került.

És lennél nékem bélszín a la Foch
És lennél Fárosz, sohasem lapos,
és lábasom is, benned fő a sors:
az élet múl azon, ki só, ki bors.

Mert krumpliról ha leöntöd a lét
– de honnan tudná ezt a férfinép –
a lényeg éppen az, mi megmarad.
És persze Páris az mégsem Arad.

Nagyálmos Ildikó (Jeszenyina)

NAGYÁLMOS ILDIKÓ (Jeszenyina)


TÉL

Bokraink közt Jeszenyin barangol,
összébb húzza sálját Rab Zsuzsa.
Látja, intertextuálok angol
s orosz költőt, ha van ritmusa.

Bár ez őszön Ady Endre árad:
Góg és Magóg apátlan fia;
verseimben szeme csupa bánat,
mert nem tudja, mi a laboda.

Álom ez, madárdal, őszi illat,
hangulat, mely oszlik té s tova…
Folytatnám is, győzi még az ihlet…
De nem tudom, mi a laboda!

Bokraink közt Jeszenyin barangol.
összébb húzza sálját Rab Zsuzsa.
Fonnak zabból kévét? Önmagamtól
Nem álmodnék ilyet én soha.

Farkas Wellmann Éva

FARKAS WELLMANN ÉVA

KAPOLCSI EMLÉK

A nap ma úgy ragyog. Ma kó-

Borolni kellene!

Kapolcs, Szalonta vagy Makó:

Ki volna ellene?

Csak ő, csak ő, ki elhagyott.

(Hisz elhagyott.) Csütör-

Tökön rugott ki, s rám fagyott

Egy jégbilincsü tőr.

Tandori Dezső

TANDORI DEZSŐ


Még tegnap este hét körül,
mikor bevettem már az esti
húsz gyógyszerem, mitől röpül
a fájdalom, a lelki, testi,

s eszembe ötlött sok savam,
s hogy ráadásul egy vasam
se nincs, elszórtam, márpedig
muszáj kihúzni péntekig,

esetleg most szerezni kell…
(hogyan? a költő énekel,
s ezért más megfizet: fizet,
hogy bort ihassak s nem vizet.)

Nejem kiküldtem, ő ne lássa,
milyen röhej tud lenni társa,
s karom kitárva szóltam, ecce:
„Ó gyógyszergyártó, mondd szeretsz-e?

Imám feléd rohan Novartis,
kinek szerét szedném, ha árt is,
s beveszem, kell, ha nem, s az ég is
lemosolyog reám, te ÉGIS,

s dicsérem még a Richter Rt-t,
hol ifjító szerem keverték,
és dicsértessék mind a multi,
ha jól fizet, mint piros ulti.


(S ha hála gyötri, semmi kín,
forint vagy líra, detto dollár
jöhet, de gyorsan! Címem, ím:
én ott lakom, amerre mackó úr jár.

Karafiáth Orsolya: Nőnapi dal

KARAFIÁTH ORSOLYA

NŐNAPI DAL

Talpra Kara! Fiat! Orsit,
Azaz tán lányt, az a sors itt.
Férfi-világ, agyő neked,
elzengted már az éneked.
Jő merész Karafi Átor!
Sója édes, cukra bátor,
haja szőke, piros, tarka…
Nézd, tán már kinőtt a f…

Jönnek a nők, sok rossz ököl,
már egyik sem hatol-ötöl.
Egyik hoz egy kerti törpét,
másik lábáról épp szőrt tép,
az egyetem kirúgatva,
minden férfi megugatva,
csupa bűbáj gyilkos markuk…
Nézd, tán már kinőtt a f…

Fején ha paróka áll is,
divat-díva: virtuális,
mint szerelme, Baia-lovag,
s várják az énekes lovak.
Randevú a Cafe X-ben,
rövid búcsú hosszú cikkben,
regény, vers, konyak, kadarka
Nézd, talán kinőtt a f…

Ajánlás:

Költőtársak! Mindent elcsórt:
Ő olvassa már a névsort!
Nem kell többé virág, barka!
Nézd, tán már kinőtt a f… (iatal kortársai közül!)

Szabó T. Anna

SZABÓ T. ANNA

HÁROM MADÁR

Néha lányosan, szelíden babrálok egy lomha lieden,
De míg buszom kúszott, köd lett, tejbe fulladt a határ.
Lebegtünk a hídon, öt lett, de se múzsa, se egy ötlet.
A költőnő hova szökhet? Hiszen a múzs hazavár:
Vacsorára, ölelésre kiéhezve hazavár!
Szólt a múzs(a): „Soha már!”

Hazaértem, hát az ágyban ült a múzs(a) talpig gyászban.
Rögtön el is önt a szexpír, bolond szívem kalapál.
(Írt valamit erről Shakespeare, a nagy franc. Vagy angol? Lett? Szír?
Műferdítés sokat megbír.) E múzs nékem ideál!
Elég ha csak ideáll is, nékem ő az ideál!
Szólt a múzs(a): Soha már!

Zuhatag zúg, patak csorran, készülődik a vacsorram.
Ahogyan tán említettem, rám ma fogyókura vár.
Tegnap is csak almát ettem, jaj, de még bögyösebb lettem,
Baljós jóslat zúg felettem: „Elhagyja az ura már.”
Medve, médvé, mádvá, midvi, ettől minden fura már!
S szólt a múzs(a): „Soha már!”

Ma kezemben pika reszket, azzal írok pikareszket.
Mert az a vers nem ereszt el, Poe hollója visszajár.
Pedig sehol Kriszta, Eszter, nincs műfordító szemeszter,
Szültem is már (nem is egyszer) (verset is), a bús madár
Rajtam kifog, mindig nyafog, Poe-t károgó bús madár!
Szólt a múzsa: „Hess madár!”

Podmaniczky Szilárd: Négy vers

PODMANICZKY SZILÁRD



KINÉZEK

kinézek az ablakon
átellent ház épül lassan
és mégis magasabb mint tegnap
hát nem érdekes



BENÉZ

benéz egy macska az ablakon
zöld a szeme
döbbenetes zöld mind a kettő
és négy lába van de az nem zöld
és nem néz be vele



KÖLTŐ

a költő felfedezi
akár a gyermek a világot
én költő
felfedeztem a spanyolviaszkot



VESZTESÉG

fő a mélység.
az olvasó felnéz rám
szegény hülye nem érti
annyira mély vagyok (én sem értem)
csak el ne nyeljen ez a nagy mélység
micsoda veszteség volnék

Erdős Virág: Zöldindulás

ERDŐS VIRÁG

ZÖLDINDULÁS

Ha te zöld,
mint nyárkor szilva,
mellben dobogj Földért nyílva.
Nem szemételj,
ne vandálj,
csak zöld szatyor felhasználj!

Ha te zöld,
mint mászka sáska,
legyen veled vászna táska.
Műanyag abba betét:
ki tej ne folyja levét!

Ha te zöld,
mint penész sajtok,
szelektíven gyűjtsd
a szartot.
Üveg,
dugó,
papír,
rongy,
így neveld is a poronty!

Ha te zöld,
mint hülye libák,
Főtüntess,
hogy lássák hibát:
Törjél-zúzzál,
ontsd a belét:
Globál jövő üssön beléd!