KERTÉSZ IMRE
Sorstalanul bolyongva végig szabadon,
A kimondhatatlant már kimondhatom,
Az élet múlt a volt a van s a lesz között:
és visszahozni azt úgysincsen eszközöd.
A szó, a szó, a szó kevés,
mit ember táblájára vés:
elporlik és eloszlik, mint a füst a légben,
és nyomunk sem marad se földben sem az égben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése