ARANY JÁNOS
HÁROM SZÖSSZENET
(XXX)
Kinek Isten hivatalt,
annak (mondják) észt is.
De ideje ha kitelt,
veszti az ész-részt is.
Másként van ez mifelénk:
Ki hivatalt élvez,
attól Isten csereként
minden csöpp észt elvesz.
(XXXI)
Aki másnak vermet:
kormányzásra termett.
És nem fáj a feje sem,
él mint Marci Hevesen.
Uramöcsém, -bátyám:
egymás hegyén-hátán.
Szemesnek áll a világ,
s mi maradunk páriák.
(XXXII.)
Amikor még ifju voltam,
A krumplileves nem tetszett.
Most, hogy éhkoppra jutottam,
Bámulom a régi heccet.
Amikor még ifju voltam,
Bennem is a vér forrt: dúlni!
Aztán eljött a szabadság,
És szabad lett felfordulni.
Így megy ez, tán körbe-körbe.
Engem ért el csak az aggkor.
Hogy kedvesebb, ami régi?
Mert még ifju voltam akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése