A kócos kis tündér 12.

HAZATÉRÉS

  Igen, eljött a hazatérés ideje. Még mielőtt valami nagyobb felfordulás keletkezett volna. Ezen az éjjelen szegény, öreg Küküllő alig győzte a tennivalókat. Megjelent Piri néni és Klárika óvónéni álmában, aztán pedig felkapta Muharai Pálmát, és úgy, ahogy volt, pizsamástul, rongybabástul visszavitte a tündérvilágba, de olyan ügyesen, hogy a kis tündér is csak akkor vette észre, mi történt, amikor felébredt, és rádöbbent, hogy a jó meleg ágyikó helyett egy tündérkunyhóban fekszik, takaró helyett pedig finom mohabunda óvja a hidegtől.

  Amikor Muharai Pálma reggel kinyitotta a szemét, látta, hogy Tündérnagyanyó és Küküllő mester komor tekintettel néznek rá.

  –Na végre, te pernahajder! – szólalt meg tündérnagyanyó. – Ez az utolsó eset, hogy ilyesmi történik mifelénk. Megbeszéltem Küküllő mesterrel, hogy kemény leckét adjon neked csavargás ellen. Megértetted?

  –A kis tündérlány felült az ágyon, és bólintott.

  –Halljam!

  –Megértettem. És bocsánatot kérek. De olyan izgalmas volt óvodásnak lenni. És egy csodaszép babát is kaptam.

  –Na, ebből elég! – állt fel bosszúsan Tündérnagyanyó, és kiment a kunyhóból.

  –Pálma, Pálma, mi lesz így belőled?! – állt fel Küküllő mester, odament, és leült a kis tündér ágya szélére.

  –Nagyon haragszik rám, Küküllő mester? Én csak jót akartam!

 –Látod, jót tenni se könnyű. Mert ami az egyiknek jó, az a másiknak esetleg rossz. Szegény óvónénit majdnem bajba keverted.

  –Nem akartam semmi bajt csinálni!

  –Tudom, tudom. De azért nem úszod meg ejnye-bejnyével. Most szépen pihenj még egy kicsit. Majd küldök neked friss epret. Aztán majd számolunk!

  –Nagyon fog fájni? – kérdezte a kis tündér.

  –Nem tudom.

  –Mikor aztán a kis tündér lefeküdni készült, újra megjelent Küküllő mester. Most is az ágy szélére telepedett le a kis Pálma mellé.

  –Most jön a büntetés? – kérdezte ijedten Muharai Pálma.

  –Igen. Három napig nem mehetsz ki az erdei tündérjátszótérre a kis tündérekkel. És három hónapig nem léphetsz ki az erdőből. Helyette szépen gyakorolod az új varázsigét.

  –Köszönöm! Új varázsigét kapok?

  –Figyelj! Tanuld meg szépen: „Itt vagyok, nem vagyok, látszom, hogyha akarok, humm!”

  –Humm? – kérdezte Muharai Pálma.

  –Igen. „Itt vagyok, nem vagyok, látszom, hogyha akarok, humm!”

  –Ez könnyű! „Itt vagyok, nem vagyok, látszom, hogyha akarok, humm! – azzal el is tűnt Küküllő mester szeme elől.

 --Jól van, de most gyere vissza! Csak akarnod kell, és akkor látszol. Na jó! Tehát három nap szobafogság. Utána pedig egy jó pár hétig itthon maradsz. Keresünk neked egy újabb óvodát. De kérlek az emberek között légy óvatosabb! Nem minden ember jó. És ezután használd ügyesebben a tudományodat! És hogy valóban többre jussál, mostantól nem egy, hanem két kívánságod teljesülhet naponta! Viszont kérlek, ne csokoládéra pazarold. És ne feledd, hogy még nagyon-nagyon sok, szép kaland vár rád ezen a világon.

  –Köszönöm, Küküllő mester! Köszönöm! Hisz ez nagyszerű! 

 –Sose felejtsd el, hogy tündérnek születtél! – simogatta meg a kis Pálma kócos haját a nagytudományú törpe.

  –Megígérem! Köszönöm! –ugrott a kis törpe nyakába Muharai Pálma, de akkora lendülettel, hogy mindketten majdnem leestek az ágyról.