Lapok az Irodalmi BALexikonból 15

IRODALMI BALExikon 15

József Attila: Apja kisgyermekkorában kivándorolt Amerikába, ahol is később új családot alapított Romániában. Édesanyja is még gyermekkorában meghalt. Csoda-e, ha költőnknek már születése is nehéz volt, és később depressziós alkatúvá vált? Többször kísérelt meg öngyilkosságot, de, mint Születésnapomra című versében meg is írta, harminckét éves lettem én, mire sikerült neki. Volt hajósinas és bankhivatalnok, mozgalmár és szerkesztő, sőt, IGE-kötő is, de leginkább kétes és ritka honoráriumon tengett. Flörtölt Marxszal és Freuddal, csapta a szelet ruganyfenekű Erzsébetnek és Gebe Mártának, de később mindegyikből kiábrándult. Nehezen érthető, hogy Szántó Judit miért nem tudta, Vágó Márta pedig miért nem akarta őt megérteni. Ennek okát talán csak Kozmucza Flóra értette igazán, aki nyilván épp ezért választotta helyette Illyés Gyulát, aki jó baráthoz méltó módon Flórán kívül csak a Baumgarten-díjat, a szovjet írókongresszusra való kiutazást és a jobb publikációs lehetőségeket halászta el költőnk elől. Igaz, később szépen emlékezett rá (persze lehet, hogy fordított esetben ~ még szebben emlékezett volna őrá). Halála pontos körülményei máig tisztázatlanok. Valószínűleg egy tudatosan elkövetett véletlen baleset általi öngyilkosságról van szó.

Juhász Ferenc: A második világháború után kibontakozó fiatal nemzedék egyik vezéralakja. Erre a szerepre nemcsak termete, de bajuszának mérete is alkalmassá tette. Apám című eposza megjelenése után azt hitték, Petőfi támadt fel. Később még feltámadt néhányszor, például hogy megírhassa Anyám című eposzát is. Nagyszüleit és dédszüleit kihagyva azóta csak a több millió évvel ezelőtt élt rokonairól stb. ír verseket az általa nemzetközileg is szabadalmaztatott mindent-egy-be-kell-írni-kötő-jel-lel-helyes-írás szerint, melynek eredményeként egy sora bekerült a Guiness-rekordok közé is, a világirodalom leghosszabb soraként. Tőle ered az a mély filozófiai megfigyelés, hogy a csütörtök a babonák napja, és ilyenkor a legnehezebb. (Persze akkoriban még nem volt Libress, amely, mint mi már tudjuk, a nehéz napokban is!...) Sajnos egy rövid ideje viszont már Juhász Ferenc sincs. És ez sokkal nagyobb ok a szomorkodásra.

Kancsal rím: Szemtengely-ferdülésben szenvedő költők kedvelt rímelhelyezési módja. Élvezetéhez speciális kancsalító szemüveget, vagy (szóbeliség esetén) poétikai hallástorzítót használnak

Karalábé: A szanszkrit nyelvű ind szerelmi tankönyv, a Káma szútra által javasolt egyik kissé akrobatikus, de Vatszjajána véleménye szerint nagy gyönyört nyújtani képes ölelkezési módozat. Legalább két fej kell hozzá. Ovidius híres munkája, az Ars amatoria nem ismeri ezt a figurát

Kardal: Az irodalomtörténet tanúsága szerint az ókori görög dráma kialakulása óta vissza-visszatérő, gyakran csoportosan előforduló, súlyos helyesírási hibák egyike (lásd ®karddal).

Lapok az Irodalmi BALexikonból 14.

IRODALMI BALexikon 14.



Janus Pannonius: A magyar irodalom első Európa-szerte ismert alakja valóban kétarcú, azaz Janus-arcú jelenség, akárcsak névadója, a római Janus isten. Talán Csezmicén, esetleg Keszincén született, ha ez utóbbi igaz, akkor viszont nem azonos az előbbi helyen született unokatestvérével. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy ekkor is azonos viszont önmagával. Mindenesetre latinul verselt, ami megkönnyítette európai elterjedését (kedvelt udvari virággá vált), ám kifinomult, érzékeny természete máig megnehezíti hazai befogadását.

Jelenet: Eredeti értelemben ’házassági botrány’. Alfajai a nagyjelenet vagy szcéna, a válóper és a férj/feleséggyilkosság. Csak a civilizált európai kultúrkörben ismeretes. A barbár népek az efféle problémákat primitív eszközökkel (pl. kibékülés, közös megegyezés) oldják meg. A kifejezést a romantika óta házassági drámák részeinek jelölésére is alkalmazták. Ma elsősorban ebben a dramaturgiai értelemben használatos.

Jogász: A diplomások azon csoportjának tagja, amelyik bármikor képes a jogot mint ászt felhasználni az igazság eltussolására. A bölcsész távoli rokona. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a nagyregény és az anekdota, csak a jogász nem annyira vicces. Jogi doktori címét jogta-lanul kapja, ezért egész életében hajlamos a védekezésre. Az ilyen egyedeket ügy-véd, esetleg (némi tautológiával) védő-ügy-véd néven emlegetik. Ma már a diplomások egyetlen olyan fajtáját alkotják, amelyet hivatalból ki lehet rendelni.


Jókai Mór: A róla elnevezett százkötetes díszkiadás névadója. Képzelete kiapadhatatlan volt, Szentpétervártól Konstantinápolyig, Pesttől Párizsig és Velencéig elképzelte egész Európát, de olyan gyönyörűen, hogy a valóság minden igyekezete ellenére máig sem volt képes utolérni. Ő találta ki a XIX. század magyar történelmének minden fontosabb eseményét a dicsőséges reformkortól a még dicsőségesebb szabadságharcig, amelyet meg is nyert volna, ha nem jön közbe valami (de közbejött). Neki sikerült azt is keresztülvinnie, hogy a szegény, ámde annál becsületesebb és lovagiasabb magyar kishal simán felzabálja a nemzetközi nagyhalat, és nemcsak hogy egy szálkája sem akad a torkán, de meg se látszik rajta. Így azután érthető, hogy írónk népszerűsége a csillagos égig ért, ahonnan csak a Napot, a Holdat és a csillagokat hozta le átmenetileg, hogy írói munkájához megfelelő körülményeket teremtsen, de lévén rendszerető ember, ezeket később visszarakta a helyükre. Tehette, hiszen nemcsak Rudolf trónörökössel és Tisza Kálmánnal, de a jó Atyaúristennel is tegező viszonyban volt, az ő kérésére írta meg az Egy az isten című munkáját, amellyel azokat is meggyőzte a monoteizmus igazáról, akiknek e ténnyel kapcsolatban az Ó- és az Újtestamentum közzététele után esetleg maradt némi kételyük. A kiegyezés után megírta az Osztrák-Magyar Monarchiát írásban és képekben, és ennek olyan sikere lett, hogy az első világháború után a Monarchiát egyszerűen szétkapkodták. A magyar prózairodalom valamennyi huszadik századi jelese – mindenféle móriczkodás ellenére – az ő körmondataival beszél Mikszáth Kálmántól Parti Nagy Lajosig, noha Jókai szókincse némileg nagyobb, elegánsabb és műveltebb volt, mint mai utódaié, akik viszont – ismerjük el – jobban tudnak nála káromkodni. Alakjai között a világ legszebb, legkívánatosabb, leggonoszabb illetve legszűziesen ártatlanabb asszonyai mellett olyan utolérhetetlen nagyságok is szerepelnek, mint például Wesselényi István, Baradlay Eugén, Széchenyi István, Berend Iván, Körösi Csoma Sándor, Kárpáthy Zoltán, Timár Mihály vagy – végül, de nem utolsósorban – Jókai Mór (tudniillik ez utóbbit is ő találta ki: az igazit Jókay Móricnak hívták).

Kedvcsinálónak:

Magyar női mell: Nőnemű emberi egyedeknek az a multifunkcionális, páros testrésze, amely a magyar költészetből szinte teljesen hiányzik. Az e téren a magyar nők körében reprezentatív mintavétel útján végzett tudományos kutatások egyértelműen megcáfolták azt a korábban felmerült, sokak által támogatott hipotézist, hogy a magyar nőknek esetleg nem is volna melle. Ellenkezőleg, a kutatások során bebizonyosodott, hogy ezen a téren a magyar nők Európa élvonalához (lásd ®mellbedobás) tartoznak. A probléma tehát a költészetben illetve a magyar női mellek közötti további elmélyülést kíván.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 13

IRODALMI BALEXIKON 13.

Irodalmi kávéház: A vendéglátó-ipari egységeknek az a, szerencsére ritka fajtája, amelyből a hús-vér vendéglő-látogatókat a magukat költőnek nevező egyedek már teljes mértékben kiszorították. Ilyen helyeken Erdélyi fatányéros helyett a legjobb esetben is csak ecetben pácolt meztelen költőnőt (lásd ®de csak ha még fiatal!) tálalnak fel performance keretében. Az irodalmi kávéház dohányfüsttel megtöltött, kisebb méretű változata az irodalmi presszó. Itt néha tényleg lehet kávét kapni.

Irodalom¹: Az irodai munka (lásd ®semmittevés) során felgyülemlett, eltakarításra váró rendetlenség. Ha eléri a kritikus tömeget, folyamatosan fenntartja önmagát (lásd még ®láncreakció).

Irodalom²: (lásd ®literatura)

Irodalomelmélet: Irodalom-elmék által művelt fontos, művelőik számára gyakorlati haszonnal járó (lásd még ®megélhetés) tudomány, amelynek célja az irodalom legfontosabb jellemzőinek megállapítása és rendszerezése. Sajnos az elmúlt kétezer évben abban még nem sikerült megállapodni, hogy mi is valójában az irodalom. A többi, utána, majd megy már, mint a karikacsapás (lásd még ®műértelmezés).

Irodalomtörténész¹: Az irodalomtörténész hagyományos változata egy olyan állatfaj, amely elsősorban antikváriumok poros könyvespolcairól táplálkozik, de könyvtárak százados üledékkel lepett termeiben is őshonos. Allergiás a szerzőkre, igyekszik irtani őket, ha mégis meglát egyet, hangos „esszé” hangot hallatva tüsszentéssel reagál.

Irodalomtörténész²: Az  irodalomtörténész  posztmodern változata, mely az előbbi formánál látszólag veszélytelenebb. Könyvet alig fogyaszt, ugyanis már néhány sor elolvasása után képes dekonstruálni (lásd még ®félreért), hogy mit is akart mondani a szerző. Így például egyetlen mozdulattal le tudja rántani a leplet a Háború és béke alkotójáról. Az  irodalomtörténész ugyanis kimutatja, hogy a szerzőnek valójában három és fél éves korában nem sikerült megerőszakolnia önmagát, és ezért ezerötszáz oldalas regényének (lásd még ®kispróza) minden sora csak arra szolgál, hogy erről mélyen hallgathasson. Vigyázat, az ilyen  irodalomtörténész  komoly veszélyt jelent a halott szerzőkre nézve.

Irodalomtörténész³: Olyan kritikus, akinek a szerző életében nem sikerült egyetlen épkézláb kritikát sem befejeznie. Mire az elsővel elkészült, a szerző meg-, esetleg a kritikába belehalt, így a kritikus írása irodalomtörténeti munkává minősült át (lásd még ®Kölcsey).

Irodalomtörténet¹: Az irodai tevékenység (lásd ®irodalom) során keletkező rendetlenség felgyülemlési folyamata. Elsősorban takarító tanfolyamok tárgyát képezi.

Irodalomtörténet²: Az emberi hiábavalóság egyik formája. Reménytelen küzdelem a remekművek értelmezésére acélból, hogy így jobban megértsük az alkotót, illetve fáradságos kutatás a szerző megismerésére acélból, hogy így jobban megértsük a remekművet.

Irodalomtörténet-írás: Annak története, hogyan lehet eljutni a pozitív tudástól a szellemtörténet marxista  tagadásának dekonstrukciója útján a tökéletesen üres fecsegésig. (lásd még ®Eco).

Íróférfi: Az írónő (lásd ®ha csinos) ellenkező nemű párja. Ez azonban nem biztosíték arra nézve, hogy tud írni. Ha nem tud, akkor (álnéven) szívesen adja ki magát írónőnek (lásd még ®Sárbogárdi Jolán).

Írói pálya: Az a sportolásra másként alkalmatlan, időben erősen elnyújtott ellipszisre emlékeztető terület, amelyen az írói pályafutás nevű sportot űzik. A pálya általában pályakezdéstől életfogytig tart.

Írói pályafutás: A nagy kitartást igénylő, embert próbáló, már az antikvitásban is ismert és sokak által űzött klasszikus atlétikai versenyszámok egyike. Ezt a sportot az egyre korszerűbb atlétikai stadionok megjelenése ellenére a hagyományos, de erősen specializált terepen, az ún. írói pályán gyakorolják. E sportág különlegessége, hogy életében mindenki csak egyszer indulhat, ám a verseny – eredménytől függetlenül – a versenyző haláláig tart. Szintén sajátos, hogy győztest itt nem hirdetnek.

Írónő: Annak bizonysága, hogy milyen logikátlan dolog a nyelv. Az írónő ugyanis ugyanazt jelenti, mint az író (lásd még ®íróférfi).

Írószövetség: (lásd ®mísz).

Iskoladráma: Olyan, a diákok részvételével, tanár által rendezett, általában tanító, didaktikus szándékú jelenetsor, melynek vége gyakran tragikus, sokszor szülői hajtépéssel, a diák szabadságjogainak korlátozásával, esetenként bukással végződik. A színházi előadásokkal szemben, ahol egy bukás után általában nem tűzik újra műsorra az adott darabot, az iskoladráma esetén a bukás kötelező reprízhez vezet.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 12.

IRODALMI BALexikon 12.

Honorárium: Valaha igen népszerű pénzszerzési mód. Ma már ismeretlen fogalom. A honráriumot egykoron a kiadó fizette a szerzőnek. Ma az alkotó fizet, hogy kiadják (lásd még: kenőpénz).

Időmértékes verselés: Az amatőr költészetnek az a ritkán tapasztalható változata, amikor az önjelölt költő a verscsinálás (verselés) terén képes bizonyos mértéket tartani. A szabályos időközönként ismétlődő (pl. napi) húsz verssor ebben tekintetben már elfogadhatónak mond-ható. Az ilyen, időben mértékkel rendelkező munkálkodásnak is a családra és a társadalomra veszélyes, tetemes (havi hatszáz sor) következményei lehetnek. Igaz, ez még mindig jobb, mintha az alkotásvágy névtelen feljelentésekben materializálódna (lásd még: grafománia).

Időszembesítő vers: Verses formába tördelt, gyakran rímesre formált irodalmi igényű időjárás-jelentés. Benne a meteorológus-szerző általában az elmúlt szép napokat állítja szembe az adott napra eső jégesővel. Célja a befogadók művészi felkészítése a globális felmelegedés várható katasztrofálisan drámai hatásaira (lásd: herderi jóslat).

Ignotus: Született Hétben, költőként. Keresztanyja Arany János, keresztapja Kiss József volt, utóbbitól kapta az ősmagyar Hugó álnevet is, melyhez szépen asszimilálódott. (Kéretik nem összetéveszteni saját fiával, Pállal, aki viszont nem volt Veigelsberg!) Első jelentősebb, szecessziós műve A slemil keservei, amelynek dekadenciája csak a Wertheréhez fogható. A különbség mindössze csak annyi, hogy a Werthert Goethe írta, A slemilt nem, az próza, ez nem, az német, ez nem, az világhírű, ez nem. Így került Ignotus a kadétiskola poetica classisából át a criticaiba, ahol tankörtársai, Fenyő, Osvát és Hatvany Lajos voltak. Később együtt kormányozták az irodalmi flotta zászlóshajóját, a Nyugatot, melyen olyan vén tengeri medvék is szolgáltak, mint Ady, Babits vagy Móricz. A nevezetes hajót Ignotus térkép és iránytű helyett saját találmányú szagló műszere, az úgynevezett impresszionista kritika (lásd Karinthy Frigyes) segítségével irányította: szerinte a jó kormányos ugyanis az orrával érzi meg a zátonyt és az áramlatot. (Találmánya később használhatatlannak bizonyult: kiderült, alkalmazásához előbb ignotusi orral kell születnie az embernek.) Ennek ellenére máig ő a magyar irodalomtörténet legismertebb, jónevű névtelenje.

Illyés Gyula: Alapítvány, költő és túlélőművész. Született Rácegrespusztán pusztán mint Ebéd a kastélyban. Igazi hazája a puszta (de nem állam), igazi műfaja a líra (de nem olasz), igazi rokonsága a puszták népe (de nem betyár). Őt magát tehetsége költőnek, szerelmét, aki mellett később végleg lekozmuczált, József Attila Flórának szólította. Úr volt és zsellér, pusztalakó és balatoni hajóskapitány, néha szilárd, mint a reformáció genfi emlékműve, néha hajlékony, mint egy dőlt vitorla. Ha kellett, tudott meghalni a szabadságért és a szerelemért, akár Petőfi, a fő különbség, hogy tudott mindezek ellenére életben is maradni. A túlélés örökös magyar bajnoka: túlélte Gömböst, Szálasit, Horthyt, Rákosit, sőt, a látszat ellenére Kádárt is. Így aztán addig élt, amíg meg nem halt.

In medias res: Az olvasásnak az a fajtája, amikor valaki csak úgy felüti a könyvet, és a ’dolgok közepébe vágva’ beleolvas. Vannak jellegzetes in medias res-olvasók, akik a könyvesboltokban in medias reselnek, így rendre kihajtják, de sohasem vásárolják meg a könyveket. Legfőbb ellenfelük a megvadult könyvesbolti eladó, aki legszívesebben rettenetes ’záróra, záróra’ kiáltással azonnal rájuk támadna.

Intellektuális líra: Azon lírai alkotások gyűjtő elnevezése az irodalomelméletben, melyek annyira elvontak, hogy már szinte nincsenek is, és melyeket ezért általában a saját szerzőjük sem ért. Minden ilyen mű közös jellemzője, hogy nemcsak hat, de intellektuál is.

Írástudó: Speciális szakkifejezés arra az irodalmárra, aki olvasni nem, de elemi iskoláztatása során írni sajnos megtanult. Babits Mihály szerint áruló. Mások szerint felelőssége van. Az írástudó ellentéte az írástudatlan. Ez utóbbi szerencsés esetben még művelt emberré válhat.

Író(1): A vaj köpülésekor megmaradó tejszerű, savanykás folyadék. Színtelen, szagtalan büdös valami, amely legalább annyira emlékeztet a valódi tejre, mint egy agitpropos iromány a valódi  irodalomra.

Író(2): Olyan emberszerű lény, aki azt hiszi, hogy tud prózát (lásd még: szabadvers) írni (lásd még: költészet). Munka közben illata erősen emlékeztet az író(1)éra. Természetes ellenségei közül legnevezetesebb a kritikus, aki még a vajat sem szereti, ha írós.

Aktuális lap az Irodalmi BALexikonból 11.

IRODALMI BALexikon  11

Nátha: A tüdőgyulladás eufemisztikus elnevezése a gyászjelentésben. Eredendően téves diagnózis, az orvos szerint nem komoly. Én azért halál komolyan vettem. Szerencsére a halál nem vette komolyan.


Nátha

Mint látható:
nem látható
a láthatatlan
nátható.

S bár láthatón
nem látható,
hatása mégis
átható.

Tekintsd a színt
az orromon:
vörös feszít
ez orr-romon.

Most náthacsúcs
ez orr-orom,
mi égi dísz volt
egykoron.

A zsebkendőm
e kis szögön:
lekapható,
ha tüsszögöm.

S a tüsszögés
már várható:
mindent elönt
a nátható.

Akármi jön,
azzal kenem,
de nem gyógyul
e bőrke, nem.

Mindent elönt
a nátható
csak fújnám,
de nem fújható.

Mert láthatón
nem látható,
s mégis megöl
úgy áthat. Ó!

Lapok az Irodalmi BALexikonból

IRODALMI BALexikon 10.

Filozófia: A gondolkodás szeretete. A világ dolgait kétféle módon szemlélhetjük. A, gyakorlati és B, filozófiai szempontból. Vegyünk példának egy közismert dolgot, egy tál lencsét. Gyakorlati módon megközelítve ezért el lehet adni, ezért meg lehet venni az elsőszülöttség jogát (Lásd Jákob és Ézsau esetét!) Filozófiai szempontból azonban az egy tál lencse=elsőszülöttség állítás hamis. Egy tál lencse ugyanis csak önmagával azonos. Sőt azzal se mindig. mert ahogy már Hérakleitosz megmondta, nem lehet kétszer ugyanabból a tál lencséből enni. Mert addigra már mi sem vagyunk azonosak önmagunkkal, és a lencse is elfogyott közben. Itt a logika sem segít. A formális logika tanítása szerint egy tál≠lencse és a lencse≠egy tál. A dialektikus logika szerint viszont (lásd Hegel!) a lencse a tál tagadása, míg a tál lencse már a lencse, azaz a tagadás tagadása, ami új minőség mind tálhoz, mind  lencséhez képest. Aki szereti a gondolkodást, azaz filozófus, az ezen az úton továbbhaladva hamar eljuthat a Világszellem tételezéséig, amely maga is dialektikusan szemlélendő, amint a tagadás tagadásaként eljut önmaga felismeréséig ebben gondolatmenetben.


Hajóvonták: Ókori költői kép, jelentése elhomályosult. Egyes feltételezések szerint az egymástól zord szüleik által eltiltott fiatal szerelemeseket jeleníti meg. Mindenesetre egy fennmaradt, Anakreónnak tulajdonított töredék, egy míves, anapesztusszal variált jambikus tizenegyes szerint (melynek aktualitását bizonyítja, hogy napjainkban is minden nap legalább kétszer elhangzik a vízállásjelentésben): „Hajóvonták találkozása tilos!”

Hangfestés: Azon modern irodalomelméleti paradoxonok egyike, amelyeknek semmi értelme sincs. Társai a fénybeszéd, a szagépület és az ízszobor. Alkotója általában sugár-ecsettel dolgozik (lásd: Vajda János), befogadója tyúkszemmel hallgatja.

Hazugságmese: A mese műfajcsoportjába tartozó, főként tájékozatlan fiatal felnőttek altatására szolgáló kisepikai műfaj. Alkotói között szép számmal találhatni gyakorló politikusokat és más szélhámosokat. A műfaj népszerű, de az irodalomelméletben nem használatos másik elnevezése a választási (vagy kortes-) beszéd.

Hermeneutika: Szakácsművészeti szakkifejezés. Jelenti a liba feltrancsírozását acélból, hogy a hízott libamájat belőle kiemelhessük. Némely pályát tévesztett, eltévelyedett alakok a mód-szert irodalmi művekre is alkalmazni próbálják. Az ilyen kritikusok/elemzők addig trancsírozzák a művet, míg az általuk feltételezett titkos tudást (üzenetet) meg nem találják. A trancsírozás után a művel (a libával ellentétben) már semmit sem lehet kezdeni. A liba maradékát (pl. a combját, mellét) ki lehet sütni. a feltrancsírozott irodalmi műből viszont már semmit sem lehet kisütni.

Himfy-strófa: Kisfaludy Sándor nyilvánvalóan képtelenül hímsoviniszta elnevezésű versformája fiatal férfiak szerelmi érzéseinek kifejezésére. Ellentéte ugyanilyen értelmetlen volna, miután sem nőfi, sem hímleány nem létezik, ezért valamit egyszerre hímnek és finek nevezni olyan, mintha mondjuk leánynőről beszélnénk. Az pedig, hogy egy strófaformát nőleány-versszaknak nevezzenek el, még a legelvadultabb feministának se jutna eszébe. Még szerencse!

Hímrím: A rímnek az a jambikus fajtája, amelyet Csokonai Vitéz Mihály – feltehetően a férfi bizonyos hatásra felbukkanó !!!TÖRÖLVE!!! -ára utalva – ’bukó’-nak (nem bunkó!) nevezett el. Feminista költőnők és nőköltők is nagy előszeretettel használják. Ellentéte a nőrím.

Hívatásos író: Az írók és írónők (lásd: de inkább tapintsd!) azon csoportja, amely jól meg tud élni az irodalomból. A csoporthoz tartozásnak nem feltétele sem a tehetség, sem az írói mesterség ismerete. Ide olyan közismert, nagy nevek tartoznak, mint például… (de ki ne ismerné őket?!)

Homéroszi kérdés: Jellegzetes hermeneutikai probléma. Ugyanis nem a válasz kérdéses, hanem az, hogy valójában mi is a kérdés.

Homonimák: Szexnyelvészeti szakkifejezés. Egynemű alakok.

Kötelező olvasmány: Olyan irodalmi (vagy félirodalmi) szöveg, melyet elolvasni nehéz, de elolvasásának fontosságáról évente vitát rendezni könnyű.

Szilveszteri szomorú ráadás:

Magyar kultúra: Milyenek a magyarok? – kérdezte kétszer is egy jobb sorsra érdemes kortárs szerző. Gondoltam, semmitmondó válaszaihoz érdemes hozzátenni egy fontos vonást: hogy a magyarok kíváncsiak.

Ha nem így volna, nyilván nem volnának magyar Nobel-díjasok, nem magyar találta volna fel a Rubik-kockát, vagy a gömböcöt. Bizonyságul álljon itt egy példa!

Itt van egy igazi keresztény magyar úriember, Zimándi Pius szerzetes, aki 1944-ben írt, nemrég kiadott naplójában[1] így bizonyítja az olthatatlan kíváncsiságát:

„ A külföldre szállított zsidók sorsáról senki sem tud semmi bizonyosat. Különböző rémhírek vannak forgalomban: a soványakból műtrágyát készítettek, a kövérekből szappant. […] A hivatalos körök a valós tényállásról nem tájékoztatták a nemzetet, az újságok pedig magáról a tényről is hallgattak.”

Valóban, milyen szép, finom, kulturált, keresztény, úrias fogalmazás: külföldre szállított zsidók. Nem bevagonírozott, nem deportált, nem halálba küldött. Külföldre szállított. És persze nem megölték, elpusztították, elgázosították, elégették őket, hanem belőlük ezt-azt készítettek

Ké-szí-tet-tek. Tetszik hallani ezt a szép, keresztény magyar, úri módit? A hagyományos magyar kultúrát? És most ezt veszélyeztetik a bevándorlók!

Istenem, hogy hatszázezer magyar emberről volt szó? Lényegtelen. A lényeg, hogy most ott állt ez a szegény, keresztény, magyar úr, és nem tudta kielégíteni kíváncsiságát, hogy vajon műtrágyát vagy szappant készítettek-e belőlük. És hogy tényleg a sovány-kövér eloszlás szerint.

És ez nem vicc!!!!

---

[1] A naplót Ungváry Krisztián adta közre: Egy év története naplójegyzetekben, Bp. Magvető, 2015.

Lapok az Irodalmi Balexikonból 9.

IRODALMI BALEXIKON  9.


Freskó: Szabó Magda nagysikerű regényének posztmodern, projektorral falra vetített, színes képregényváltozata. Hatásában szinte levakarhatatlan.

Fundamentalizmus: Időnként újra fel-feltűnő építészettörténeti irányzat. Fő törekvése, hogy a létező (keresztény, zsidó, mohamedán, stb.) civilizációk meglehetősen ellentmondásos, eklektikus épületét (lásd: Hundertwasser) az alapokig bontsák vissza. Sok képviselője szerint eleve kár bármiféle épülettel kísérletezni: okosabb volna a barbár tömeg számára az alapok körül ideiglenes sátortábort létesíteni.

Fülszöveg: Az állatságok egyik fajtája. Az a rövid, felesleges, könyvidegen szövegdarab, amelyet a vásárló megtévesztésére a könyv hátsó borítójára, elejére, közepére vagy oldalára – bárhová, kivéve a fület, mert a könyv nem állatság, tehát füle sincs – nyomtatnak.

Fülszövegíró: Az a könyvkiadói alkalmazott, aki ajánló szövegeket ír azokhoz a könyvekhez, amelyek még meg se jelentek, tehát nem is olvashatta őket. A fülszövegírás feltétele az ábécé ismerete. Az olvasni tudás olyan zavaró mellékkörülmény volna, mely csak feleslegesen nehezítené a fülszövegíró ténykedését.

Füst Milán: Költő, író, eszélyes esszéista, szeszélyes esztéta, és minden más búzaliszt tészta. Apja még kisgyerekkorában elveszett, később sem találták. Aztán a Nyugat köréhez tartozott. Próbálta négyszögesíteni, de ezt nem nézték jó szemmel, ezért lett annyira társtalan. Megírta a Felesége(m) történetét, lefordította Shakespeare Lear királyát (azóta néhány elvetemült színházi rendező már ezt is felfordította). Írt elégiát, ódát, epodoszt, csupa-csupa Füst-verset. Megírta a IV. Henrik királyt, aki majdnem beleőrült ebbe a drámába, becsavarogta egész Európát, habilitálták és rehabilitálták, kapott rossz kritikát és Kossuth-díjat, mellesleg üldözték és üdvözölve mellőzték. Ő pedig konok megszállottsággal írta naplóját, majd a napló naplóját, melynek rövid, naplószerű kivonatát naplóként tette közzé Ez mind én voltam egykor címen. Minden lehetőséget meglovagolt, míg utóbb el nem vesztette apja után naplóját is. Ez a végzetes esemény eldöntötte sorsát: addig-addig naplovagolt, míg el nem veszett (valahol két kötet napló között) maga is.

Fűző(1): Kábítószeres bódulatban elkövetett súlyos nyelvi hiba. A helytelenül viselkedő megnevezésére használt helyes alak: füvező.

Fűző(2): Általában vékony cérnával (lásd: fűzött könyv), zsinórokkal vagy erős kapcsokkal összefogott, a könyv illetve a női derék és csípő karcsúságát növelő illetve hangsúlyozó (lásd kapcsos könyv) többnyire intim divateszköz. Egyúttal a férfi ügyességének és a nő iránti vágyának releváns fokmérője. Ha már befűzte a nőt, megmutatja, vajon készen áll-e a fűző kifűzésére, illetve mikorra kifűzte, vajon még mindig készen áll-e.

Fűzött kiadás: A kiadói nyereség növelésének eszköze. Egy könyv olyan, olcsó és színes papírborítós forgalomba hozatala, amelynek előállítási ára gyakorlatilag nulla, hiszen az előállítás valamennyi műveletét már elvégezték és elszámolták a díszkiadás költségei között. A fűzött kiadás bolti ára azonban csak a díszkiadáséhoz mérten alacsony. Így   eladásával a kiadói nemcsak a könyvet, de a vásárlót is befűzi.

Gárdonyi Géza: Született Agárdon, családi neve tehát helyesen Agárdonyi, melyet később a török szultán engedélyével Ziegler Göré-re népieschített. Ő is a fiúk nemzedékéből való, mint Arany László, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy apja is volt. Kiskorától Tanítóbarátként tevékenykedett, majd a Szegedi Napló mellett cseperedett egri remetévé. Rövid házassága hosszúhajú veszedelem volt, amely elől élete végéig menekült. Legtitokzatosabb munkája a titkosírással vezetett naplója, melyben egyedül az írás volt titkos. Mióta elolvasták, a kutya sem olvassa. Egészen más a helyzet Ida regényével (ez nem Ida, hanem Gárdonyi regénye) és az Egri csillagokkal. Ez utóbbit főleg kisiskolásokkal fogyasztatják éhgyomorra speciális védőoltásként: aki ezt kibírja, abban megfelelő mennyiségű ellenanyag termelődik, és később akár olvasó emberré is válhat. Élete legnagyobb sikerét az önmagáról mintázott, művelt falusi bíró figurájával, Göre Gáborral aratta, bár igazán költő szeretett volna lenni. Példaképe és barátja Költőcske Mihály volt. Füzfapoémák és egyebek című verseskötete meglepő önismeretről tanúskodott. Néhány verse az Endrődi Sándor szerkesztette A magyar líra nincsesháza című antológiába is belekerült.

Groteszk: Pályaválasztási nyelvtörő. Az olyan jelölt, aki hibátlanul ki tudja mondani, teljesen alkalmatlan televíziós kulturális műsorok vezetésére (lásd még: barakc!)

Gyávaság: A Biblia felsorolta hét főbűn közül a legsúlyosabb, szám szerint a nyolcadik (lásd: a Mester és Margaríta!)

Gyermekirodalom: Azon fél- (harmad-, negyed- stb.) irodalmi vagy nemirodalmi szövegek összefoglaló elnevezése, melyeket korlátolt, felelőtlen és tehetségtelen (lásd még: kft) alkotójuk szégyellene felnőttek kezébe adni, ezért gyermekek körében próbálkozik, akikről tudja, hogy nem állnak bosszút, legrosszabb esetben felnőtt korukban maguk is gyermekirodalmi szerzőkké válnak.