Lapok az Irodalmi BALexikonból 13

IRODALMI BALEXIKON 13.

Irodalmi kávéház: A vendéglátó-ipari egységeknek az a, szerencsére ritka fajtája, amelyből a hús-vér vendéglő-látogatókat a magukat költőnek nevező egyedek már teljes mértékben kiszorították. Ilyen helyeken Erdélyi fatányéros helyett a legjobb esetben is csak ecetben pácolt meztelen költőnőt (lásd ®de csak ha még fiatal!) tálalnak fel performance keretében. Az irodalmi kávéház dohányfüsttel megtöltött, kisebb méretű változata az irodalmi presszó. Itt néha tényleg lehet kávét kapni.

Irodalom¹: Az irodai munka (lásd ®semmittevés) során felgyülemlett, eltakarításra váró rendetlenség. Ha eléri a kritikus tömeget, folyamatosan fenntartja önmagát (lásd még ®láncreakció).

Irodalom²: (lásd ®literatura)

Irodalomelmélet: Irodalom-elmék által művelt fontos, művelőik számára gyakorlati haszonnal járó (lásd még ®megélhetés) tudomány, amelynek célja az irodalom legfontosabb jellemzőinek megállapítása és rendszerezése. Sajnos az elmúlt kétezer évben abban még nem sikerült megállapodni, hogy mi is valójában az irodalom. A többi, utána, majd megy már, mint a karikacsapás (lásd még ®műértelmezés).

Irodalomtörténész¹: Az irodalomtörténész hagyományos változata egy olyan állatfaj, amely elsősorban antikváriumok poros könyvespolcairól táplálkozik, de könyvtárak százados üledékkel lepett termeiben is őshonos. Allergiás a szerzőkre, igyekszik irtani őket, ha mégis meglát egyet, hangos „esszé” hangot hallatva tüsszentéssel reagál.

Irodalomtörténész²: Az  irodalomtörténész  posztmodern változata, mely az előbbi formánál látszólag veszélytelenebb. Könyvet alig fogyaszt, ugyanis már néhány sor elolvasása után képes dekonstruálni (lásd még ®félreért), hogy mit is akart mondani a szerző. Így például egyetlen mozdulattal le tudja rántani a leplet a Háború és béke alkotójáról. Az  irodalomtörténész ugyanis kimutatja, hogy a szerzőnek valójában három és fél éves korában nem sikerült megerőszakolnia önmagát, és ezért ezerötszáz oldalas regényének (lásd még ®kispróza) minden sora csak arra szolgál, hogy erről mélyen hallgathasson. Vigyázat, az ilyen  irodalomtörténész  komoly veszélyt jelent a halott szerzőkre nézve.

Irodalomtörténész³: Olyan kritikus, akinek a szerző életében nem sikerült egyetlen épkézláb kritikát sem befejeznie. Mire az elsővel elkészült, a szerző meg-, esetleg a kritikába belehalt, így a kritikus írása irodalomtörténeti munkává minősült át (lásd még ®Kölcsey).

Irodalomtörténet¹: Az irodai tevékenység (lásd ®irodalom) során keletkező rendetlenség felgyülemlési folyamata. Elsősorban takarító tanfolyamok tárgyát képezi.

Irodalomtörténet²: Az emberi hiábavalóság egyik formája. Reménytelen küzdelem a remekművek értelmezésére acélból, hogy így jobban megértsük az alkotót, illetve fáradságos kutatás a szerző megismerésére acélból, hogy így jobban megértsük a remekművet.

Irodalomtörténet-írás: Annak története, hogyan lehet eljutni a pozitív tudástól a szellemtörténet marxista  tagadásának dekonstrukciója útján a tökéletesen üres fecsegésig. (lásd még ®Eco).

Íróférfi: Az írónő (lásd ®ha csinos) ellenkező nemű párja. Ez azonban nem biztosíték arra nézve, hogy tud írni. Ha nem tud, akkor (álnéven) szívesen adja ki magát írónőnek (lásd még ®Sárbogárdi Jolán).

Írói pálya: Az a sportolásra másként alkalmatlan, időben erősen elnyújtott ellipszisre emlékeztető terület, amelyen az írói pályafutás nevű sportot űzik. A pálya általában pályakezdéstől életfogytig tart.

Írói pályafutás: A nagy kitartást igénylő, embert próbáló, már az antikvitásban is ismert és sokak által űzött klasszikus atlétikai versenyszámok egyike. Ezt a sportot az egyre korszerűbb atlétikai stadionok megjelenése ellenére a hagyományos, de erősen specializált terepen, az ún. írói pályán gyakorolják. E sportág különlegessége, hogy életében mindenki csak egyszer indulhat, ám a verseny – eredménytől függetlenül – a versenyző haláláig tart. Szintén sajátos, hogy győztest itt nem hirdetnek.

Írónő: Annak bizonysága, hogy milyen logikátlan dolog a nyelv. Az írónő ugyanis ugyanazt jelenti, mint az író (lásd még ®íróférfi).

Írószövetség: (lásd ®mísz).

Iskoladráma: Olyan, a diákok részvételével, tanár által rendezett, általában tanító, didaktikus szándékú jelenetsor, melynek vége gyakran tragikus, sokszor szülői hajtépéssel, a diák szabadságjogainak korlátozásával, esetenként bukással végződik. A színházi előadásokkal szemben, ahol egy bukás után általában nem tűzik újra műsorra az adott darabot, az iskoladráma esetén a bukás kötelező reprízhez vezet.