Nagyálmos Ildikó (adyna)

NAGYÁLMOS ILDIKÓ (adyna)


ŐSZI LÉNYEG


Párisba tegnap beszökött az ősz,
míg én közben a konyhában időz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen.
Én meg a sparhet előtt meztelen.
.
Ha látnál így: a krumplihaj fölött,
agyadat elborítnák kék ködök.
És lennél nékem a friss borjusült
ki asztalomon középre került.

És lennél nékem bélszín a la Foch
És lennél Fárosz, sohasem lapos,
és lábasom is, benned fő a sors:
az élet múl azon, ki só, ki bors.

Mert krumpliról ha leöntöd a lét
– de honnan tudná ezt a férfinép –
a lényeg éppen az, mi megmarad.
És persze Páris az mégsem Arad.