JANUS
PANNONIUS
Barbara,
édesanyám! Édes tejjel itattál,
Kérlek,
nézz le ma rám! nagyratörő hitet adtál.
János
volt a fiú, húsz év telt el azóta.
Janus
öreg, s szomorú. Ismeri már Európa.
Várad,
Ferrara, Pécs: költőd újplatonista.
Nincs
kialudva a mécs, bús pannon latinista.
Az
vagyok, árva magyar, barbár északi tájon.
Mátyás
bármit akar, add, hogy élni ne fájjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése