Lapok az Irodalmi BALexikonból 22.

IRODALMI BALexikon 22.

Nagyjelenet: A házassági drámák egyike, gyakran afféle csúcs- vagy tetőpont. Domesztikált, kisszínpadi formája némely házasságban kéthetente reprízelhető.

Németh László: Szabó Dezső unokahúga, kisebbségi mélymagyar, orvos, pedagógus, író, bölcselő (és -utó), vátesz és diabétesz (ez utóbbi nem bizonyított). Tanúja volt a harmadik út, amely a magyar értelmiséget úgy elbódította és kettészelte, hogy azóta is fél-szeg. Reménye a minőség forradalmának győzelme volt, minőségen ilyenkor a nemzet múltbéli nagyjait és önmagát értette. Fellépett a fajmagyar gyökereken élősködő Petőfi-féle hígmagyarok ellen, akik elsekélyesítették az ősi magyar (ejtsd sumír, etruszk, szittya, gattya, stb.) Kárpát-meden­cei kultúrfölényt. Csak ez az oka annak is, hogy a világ ma is például Bartókot ismeri és ünnepli, és nem a nála sokkal de sokkal (mondjuk Németh Lászlót). Legkiválóbb művei a leányai, akik mindent megtettek apjuk irodalmi kultuszának ápolásáért. Emellett a harmincas években egy sor olyan tanulmánya is megjelent, amelyekben több, egymással összeegyeztethetetlen véleményét fejtette ki, de ezekkel nem értett egyet. Nagy feltűnést keltett regényeivel, amelyek erősen drámaiak. Drámái sajnos nem annyira. Törhetetlen optimizmusát szépen jelzi már néhány ismert művének címe, például Gyász, Horváthné meghal, Iszony, Kakuk Marci, bár ez utóbbit nem ő, hanem a hason nevű kortárs, Tersánszky Józsi Jenő írta. Mint olyan, örökre beírta (mert kiírta) magát. Így – bár nem szeretett énekelni – bekerült a kánonba. Elsősorban esszéista volt, regényei és drámái csak eszméi halvány visszfényét adják. Esszéiben viszont erősen vitatható, mondhatni hamis nézeteket fogalmazott meg, melyeket azonban regényeivel és drámáival sikerült irodalmi téren is terjeszteni. Igazi több lábon álló alkotó volt, ha valahol megszorongatták, netán a lábára léptek, „nem ér a nevem” kiáltással átállt a többi lábára. Így sikerült máig talpon maradnia. Munkásságát szépen jellemzi az általa fordított Lev Tolsztoj nevezetes mondata: A jó regények mind egyformák, a rossz regények mind a maguk módján borzalmasak. Szintén Lev Nyikolájevicstől származik az a másik, idevágó, találó lapszéli feljegyzés is, miszerint Németh László olvasása egyszerű, hétköznapi és iszonyú volt.

Nobel-díj: A kiemelkedő tudományos és irodalmi tevékenység elismerésére Alfred Nobel, a hadikémia világhírű feltalálója által alapított azon kitüntetés, melynek irodalmi díját e sorok szerzője (érthetetlen okokból) még nem kapta meg.

Norma: Egy adott terület fizikai munkavégzését, illetve bérezését szabályozó előírások gyűjteménye. Bellini operát is írt belőle. A norma szerzője – tévedések elkerülése végett – az úgynevezett normás, és nem a normális.

Novellista: Olyan prózaíró, aki minden erőfeszítés ellenére képtelen még egy kisebb terjedelmű regény megírására is, holott állítólag egész listára való regénytéma áll rendelkezésére. Elnevezését is állítólag erről a listáról kapta.

Női mell: Szinte kimeríthetetlen irodalmi téma- és anyatej-forrás. Az emberiség egyik (zöm­mel hímnemű) fele által misztikus imádatban részesített, titokzatos eredetű, állagú és célú, általában páros női testrész. Írtak már róla ódát (lásd ®József Attila), írtak róla dalt (lásd ®Csokonai), színre vitték (lásd ®kukkolás), sőt meg is filmesítették (lásd ®pornográfia). A nők ezzel szemben általában újszülöttek táplálására és férfibolondító melltartók kibélelésére használják. Vigyázat: újabban szilikonnal utánozzák (lásd ®plágium!).

Nőíró: (lásd ®írónő).

Nőirodalom: Azon remekművek és nem remek művek (lásd ®jobb, ha nem látod) összessége, melyet nők, pontosabban nőírók írtak. Ellentéte az írónődelem, melyet viszont szintén nők, pontosabban írónők írtak. Ide sorolják még azt az irodalmat is, amelyet nem nők – sem nem írónők, sem nem nőírók – írtak, viszont nők olvasnak. Sőt azt is, amelyet ugyan nem nők, sem nem nőírók sem nem írónők – írtak, és nem is nők olvasnak, hanem férfiak, ha a férfiak olvasnak (lásd ®ki látott ilyet?) egyáltalán, viszont a kiadó és a szerző kifejezetten nőknek szántak.

Nőnapi köszöntő: Olyan, gyakran rémrímes, de alkoholmentes (nincs benne spiritusz) alkalmazott irodalmi alkotás, amelynek célja a férfiúi felsőbbrendűség bizonyítása (lásd vak komondor! – állatvédelem), tekintettel arra a tényre, hogy a férfiak évente egyszer megünneplik az őket tizenkét hónapon át lelkiismeretesen kiszolgáló nőket, akiknek ez maguktól talán sosem jutna eszükbe.

Nőrím: A rímnek az a trocheikus fajtája, amelyet Csokonai Vitéz Mihály – feltehetően a női mellre gondolva – (lásd ® egy jó gondolat!) ’lejtő’-nek nevezett el. Feminista költőnők és nőköltők számára különösen ajánlott forma. Ellentéte a hímrím.

Nyájasság: A XX. században ritka, korábban a bukolikus irodalomban is gyakori mezőgazdasági élethelyzet és magatartásforma. A nyájasság korszakának elmúlását legszebben talán Petőfi Sándor János vitéz című művének hőse, Kukorica Jancsi esete példázza. Ő a mű elején még nyájas, igen ám, de mialatt Iluskával nyájaskodik, elveszti nyáját, azaz a többé már nem lehet nyájas, mert nyájatlan. Sic transit gloria mundi (és a nyájasság).

Lapok az Irodalmi BAlexikonból 21.

IRODALMI BALexikon 21.

Mikszáth Kálmán: Jó palócok és tót atyafiak házasságából született Nógrádban, ahol akkoriban még nagy dolgok születtek, mint például Madách Imre, Szontágh Pál, Veres Pálné, mégpedig direkte skriblernek a vonal alatt a Szegedi Naplónál. Tejtestvére volt Gárdonyi Géza és Tömörkény István, akiket vele együtt már csecsemőkorukban Tisza Kálmán zöld posztóval bevont kártyaasztala körül kergettek, ha nem voltak hajlandók K. und K. szabadalommal ellátott Jókai-féle kétfedelű csappantyúval felszerelt anekdotikus cumisüvegből szívni a dualista nemzeti anyatejet írói vénájukba. Különös házasságának titka, hogy a szertartást Szent Péter esernyője alatt tartották Beszterce ostrománál. A háborús felfordulás keltette zűrzavar miatt fordulhatott elő, hogy a második felesége első férjének első felesége lett a második felesége, amihez képest szinte semmiség A Noszty fiú esete Tót Marival. Kedvenc élete az első, kedvenc étele a második fogás volt: legszívesebben a jó zsíros, tepertős túrós csuszát ette első, de főként második (bár egyes kortársi visszaemlékezések szerint harmadik) fogásnak is. Máig is enne, ha meg nem halt volna.

Munkadal: Irodalomelméleti szakkifejezés, köznapi értelemben konyhai ének. Az az ősi eredetű, rövid, erősen hamis lírai műfaj, mellyel a jókedvű feleség szórakoztatja magát főzés közben. Rokon műfaja a fürdőkádi ária.

Műértelmezés: Annak eldöntése, hogy másoknak hogyan és mit szabad és lehet gondolniuk, ha egy adott irodalmi szöveggel találkoznak. Elsősorban húsevő kritikusok és ragadozó irodalomtanárok tevékenysége. Ők ugyanis még születésük előttről ismerik a világirodalom összes múlt-, jelen- és jövőbeli alkotójának minden megvalósult és megvalósulatlan alkotói szándékát. Értik valamennyi létező és megszülethető irodalmi szöveg titkos jelentését (lásd: hermeneutika), sőt azzal is tisztában vannak, hogy nélkülük a Föld összes olvasója együttvéve sem volna képes eljutni még a Boci, boci tarka (lásd ®mezőgazdasági szakköltemény) megértéséig sem.

Műfaj: Mesterséges (mű-) irodalmi formatípusoknak az irodalomtudományban szokásos megnevezése. Bizonyos közös vonások alapján műnemekbe szokták sorolni őket. A műigenek kialakulása még várat magára, talán a posztmodern kor elmúltával jön el az idejük.

Műnépdal: A XIX. század közepén kialakult, a városi műnép szórakoztatására szolgáló nem irodalmi és nem zenei műfaj (lásd még: magyar nóta).

Művelt felnőtt: Emberszerű lény, aki (vagy amely) életének abban a szakaszában van, amikor az olyan értelmes tevékenységekkel, mint olvasás, babázás, szerelem (lásd:_ szer-elem, azaz alkat-rész), bélyeggyűjtés már felhagyott, ehelyett elsősorban a p-betűs dolgok (lásd: pénzkeresés, párválasztás, pipázás, p. stb.) izgatják.

Művészetpolitika: Az ellentétek egységének és harcának (lásd Hegel) egyik klasszikus kelet-európai példája. A dialektika törvényei szerint az ellentétek a szintézisben egymást megszüntetve megőrzik, azaz az már sem nem politika, sem nem művészet, egyszerűen maga a kudarc.

Művészi objektivitás: Az az írói ábrázolásmód, amelynek lényege, hogy kizárunk minden szubjektivitást, minden külső hatást, és így nekem (az írónak), és csak nekem lehet igazam.

Nagy öreg: A hetven és a halál közötti, még élő írók, költők szokásos megnevezése az írott sajtóban. Beszélt nyelvi megfelelője a vén hülye (lásd: de inkább kerüld).

Lapok az Irodalmi BALexikonból 20.

  IRODALMI BALexikon 20.

Kovács András Ferenc: Jeles ókori költő Erdélyből, a Krisztus utáni XXI. század elejéről. Messze kimagaslott (mintegy két fejjel) kevésbé ismert kortársai, Vergilius, Shakespearius vagy Petőfius köréből. Különlegesen rejtőzködő egyénisége úgy elveszett az időben, hogy belőle máig is csak a rejtőzködő került elő. Verseit a XIX. század végén, eredetileg hungarus nyelven írta, melyről sajnos máig sem sikerült valamennyit latinra visszafordítania.

Kölcsey Ferenc: Született Sződemeteren, de mégsem lett Demeter, sőt, nem is szőtt soha. Viszont így nem tudott Kölcsén születni, holott akkor igazi kölcsei lehetett volna. Ezért aztán élete nagy részét kénytelen volt Csekén tölteni, ami persze, ismerjük el, már önmagában sem csekélység. Egyik szemét (a róla készült korabeli metszet szerint a másikat!) korán elvesztette. Emiatt világlátása egész életében kissé sötét volt, noha tisztánlátása sohasem hagyta el. Első jelentős munkáival Csokonairól és Berzsenyiről írva megteremtette a magyar művészetkritika alapjait Berzsenyi majdnem belehalt, Csokonainak könnyebb volt, ő ekkor már nem élt. A magyar kritikusok azóta is fenntartják ezt a szemléletben és hatásban egyként megmutatkozó nemes hagyományt. A költészet mellett próbálkozott a politikával is. Megyei politikusként és országgyűlési követként is bizonyította kiváló szónoki képességeit. Alacsony termete dacára az ellenzék vezéralakjává nőtt. Némely mondatai szállóigévé váltak (mint például a „Szeged nem volt, hanem lesz!” – amelyet nem ő, hanem Ferenc József mondott Szegeden a nagy árvíz után). Kölcseyről azonban később kiderült, hogy gerince is van, ez a betegség pedig teljesen alkalmatlanná tette a politikusi pályára. A felajánlott, elveit plasztikusan hajlékonnyá varázsolni képes plasztikai műtétet visszautasította, miután makacsul ragaszkodott szüleitől örökölt, avult tisztességéhez. (Nem csoda ezek után, hogy sosem nősült meg!) Ma elsősorban mint költőt és gimnáziumot tartjuk számon. Ismert alkotása a Zrínyi dala (nem Zrínyié, hanem Kölcseyé!), a Zrínyi második éneke (lásd az előzőeket!), a Huszt (ebből való a nevezetes Huszt, ki tudja, meddig huszthatod sor, amiből kedves gyermekjáték keletkezett: A – Mennyi tízhatod meg tízhatod? – kérdésre adott – Huszthatod – válasz után tréfás hajcibálás következik.) Legismertebb verse mégis az Erkel Ferenc megzenésítette Himnusz, melynek első versszakát (énekelve) szinte minden magyar ember ismeri. Nagy kár, hogy a mű párdarabjának, a Nőnusz-nak a megalkotásában váratlan és korai halála megakadályozta.

Kányádi Sándor: Nagygalambfalván született, de a híres erdélyi kányádi kányák leszármazottja, madártani őseinek köszönhető lírájának magasröptű szárnyalása és légies csapongása. Ennek ellenére nem rokona sem Kánya Katának, sem Vas Gerebennek. Különleges képessége az ághegyenjárás, ezen a téren csak Orbán Ottóval és Weöres Sándorral említhető egy napon, ám az utóbbi kettő nem tudott ághegyen járni. Igazi közéleti gyermekköltő. Nyelvi-politikai bravúrjai közül is kiemelkedik az a török-magyar barátság erősítésére hívatott politikai röpiratverse, amelyben egy török követ, akit több más török követ, visz magával egy török követ, s mindezt teszi a török hódoltság idejének Erdélyében, azaz nem teszi, mert lerészegedvén elakadt (pedig kezében a lakat, azaz a megoldás kulcsa), ám ha kijózanodik, nyilván majd mindenkit megkövet e török követ (bár hogy így lesz, azért sem a szerző, sem én nem török követ). Korszakos jelentőségű a Vannak betétek című ciklusa, melyből néhány részletet a Lakkcipőfelsőrész-készítők Világszövetsége kamáslibetétei közé is beiktatott.

Karafiáth Orsolya: 1976-ban fordították észtből Ludwigra a Bárkában, mint Holmi Jelenkort. Azóta minden folyóirat publikált belé. Nincsenek gátlásai, csak parókái. Egy ideig azt hitte, hogy ő Karády Katalin, aztán kiderült, hogy mégis. Azóta énekléssel is foglalkozik. Dalaiért Móricz Zsigmondtól megkapta a Soros-ösztöndíjat, mellyel még azon a havon az Avon Év nője lett. Most épp az Év férfija cím elnyerésére készül. Kedvencei a feminista lovak. Nagyfogyasztású nő. Szeretőit szereti név szerint kiírni szaporodó verseibe. Megközelítése így nem csekély kockázattal, de jelentős irodalmi haszonnal jár.

Mecénás: Ókori mintákat követő, bölcs, előrelátó, gazdag névtelen (Allah növessze hosszúra szakállát!), aki jelen remekmívű munka kiadását anyagilag támogatja, így biztosítva neve halhatatlanságát.

Melltartó: A művészet egyik alapkérdésének a hétköznapi filozófiai gondolkodás szintjén való megjelenítője. Mert miképpen is lehetséges, hogy egy lényegében formátlan fehérneműben (amely még csak nem is feltétlenül fehér) nagyszerűen tündököl egy olyan női mell (lásd de csak ha jó formájú!), amely e melltartó nélkül esetleg satnyának, renyhén esettnek tűnik? Avagy másfelől hogyan válik csábítóvá, szemet gyönyörködtetővé egy formátlan fehérnemű (amely még csak nem is feltétlenül fehér) attól, hogy egy (egyébként esetleg satnyának, renyhén esettnek tűnő) női mellre (lásd: mégiscsak jobb, mint egy exkavátor) kerül, holott ha önmagában találkoznánk vele, szó nélkül mennénk el mellette? Nem másról van szó, mint a művészi forma és tartalom dialektikus egységéről.

Melodráma: A munkahelyi szex okozta családi drámák egyik fajtája. Váratlan fordulatok, heves érzelmi (valamint kéz- és láb-)kitörések, patetikus játékstílus jellemzi. Gyakori a zenei kíséret, melynek során az egyik szereplőnek alaposan elhúzzák a nótáját.

Modern novella: Olyan rövid terjedelmű narratíva, amely főhőse életének egy napját tartalmazza. Lényege – szemben az ún. klasszikus novellával – az, hogy amikor a főhős (és a Nap) fölkel, azonnal érzi (nem a Nap!), hogy aznap valami rendkívüli történik vele. Mire a Nap lemegy (csak a Nap!), kiderül, a főhőssel semmi fontos dolog nem történt.

Monográfus: A kritikusoknak vagy irodalomtörténészeknek az a fajtája, amelyik azt állítja magáról, hogy szinte mindent tud egy bizonyos alkotóról. Ellentéte a poligráfos, aki a hazugságvizsgálat során beismeri, hogy fogalma sincsen semmiről.

Monológ: Annak a drámai (eredendően párbeszédes) műfajnak megnevezése az irodalomtudományban, amelyben két szereplő (általában feleség és férj) beszélget egymással. Különleges jellemzője, hogy egyikük (általában a hímnemű egyed) a másiktól nem jut szóhoz.

Mora: Móra Ferenc internetes postaládájának címe. Teljes formájában mora@freemail.hu.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 19.

IRODALMI BALexikon  19.

Kolozsvári Grandpierre Emil: Kolozsváron született, de nem ő a Kolozsvári Névtelen. Az egy bizonyos Eszter dolgát írta meg, ő pedig a jó fenekű, halszemű nőét. Bölcs eszét Pécsett, tánc- és illemtanári végzettségét Franciaországban szerezte. Háborús élményei kedvéért háborút szervezett, de később hazatért. Eleinte regényekkel és drámákkal kísérletezett, majd rájött, hogy a XX. század egyetlen fontos, megörökítésre érdemes témája saját élete, annak megírásába fogott. A regényből folyó, abból regényfolyam, majd kiapadhatatlan tenger lett. Jelenleg túlvilági tapasztalatainak rendezésével foglalkozik. Odaát állítólag két szoba összkomfortos kedvese várta, de ő szerényen megelégedett egy Rózsadomb fölötti felhőkre néző garzonnal, ahol elveszett potenciájára vadászik.

Kultusz: Nagy tömeg ember birkaszerű csodálattal (esetleg nagy tömeg birka emberszerű csodálattal: a nem kívánt rész törlendő!) tekint fel ...……… ……..….-ra/-re, és mélyen meg-hajol ………….. …………..-nak/-nek fantasztikus nagysága előtt. Akár életét is odaadná azért, hogy csak egy percre a zseniális …………. …………-nak/-nek a közelébe kerülhessen. Elhatározza, hogy azonnal nemzetközi gyűjtést indít acélból, hogy …………. ………… tiszteletére már most háromszoros (mit háromszoros? ötszörös!!) életnagyságú szobrot/képpet emeljenek/lógassanak bronzból/selyemből (nem acélból!), és egyúttal mozgalmat is szervez azért, hogy a nagy emberbarátról és világhírű példaképről, ………….. ………….-ról/-ről már életében iskolát, óvodát, bölcsödét, szülőotthont, teret, utcát, patikát és temetőt, de legalább egy nyilvános vécét nevezzenek el. (A kipontozott helyekre bárkinek, például e mű szerzőjének nevét is szabadon behelyettesíthetjük!) Nálunk főleg éppen hatalmon lévő, politikusnak látszó személyek körül szokott kialakulni.

Kvintesszencia: Irodalmi témasűrítmény, amelyből – különféle hígításokkal – legalább öt különféle műfajú alkotás hozható létre. A módszer legkiválóbb alkalmazója a magyar irodalomban Tandori Dezső.

Légycsapó: Váratlan, tragikus csattanóval végződő népies epikus műfaj elmaradhatatlan formai kelléke (lásd még: csattanó).

Lenni vagy nem lenni: A létezés titkát firtató hamleti kérdés. A válasz – néma csend.

Lépcsőzetes vers: Sorok száma szerint fizetett költők kedvelt formai megoldása. Lényege, hogy minden szót új sorba kell írni, és így lépcsőzetesen haladva lehet eljutni a kiemelkedő honoráriumig. Ellentéte az a táviratfeladási trükk, amikor az egész szöveget valamilyen kóddal (például idegen nyelven) egybeírjuk, így az egyszavas táviratért csak az alapdíjat kell megfizetnünk.

Létösszegzés: Kizárólag magyar költők nagyhatású szabadalmaztatott eljárása az alkotói düh fokozására. Az a módszer, amikor pálinkával hígítják a sört. (Hasonló próbálkozások másutt is megfigyelhetők. A lengyelek például rummal, a skótok whiskeyvel csinálják).

Létösszegző vers: Az a lírai műfaj, melyben az élte fordulópontjára érkezett alkotó, gyakran a főpincér nevében (lásd: önmegszólító verstípus) számot vet az élete folyamán elfogyasztott alkoholos italok mennyiségével (lásd még: számadásvers) Alműfajai a bordal, a serbli illetve a házmestersirató (lásd: Ancsurka).

Líra: Régi olasz pénzegység (lásd még: lant) abból a korszakból, amikor a költő szavai még aranyat értek. Főképp főpincérek tenyerébe pengették.

Lírai dráma: A műfajelmélet egyik jellegzetes műszava, akár a fából vaskarika, természetesen értelmetlenség (lásd még: tudomány). Ez a műfaj azonban mintha tényleg létezne, olyan, mint a nadrágszoknya: szoknyának látszik, de nem lehet alányúlni, mert nadrág.

Lírai én: Poétikai szakkifejezés. Internetes csevegés során azt az önmagunkról megalkotott költői portrét jelenti, amely sem nemi, sem életkori, sem egyéb logikai viszonyban nem áll a valódi személyiségünkkel (lásd még: nótórius hazudozás).

Literatura: Az irodalom (lásd még: világirodalom) latin elnevezése. A szó a legtöbb európai nyelvbe átment. A magyarból a nyelvújítás után az irodalommal együtt fokozatosan szorult ki.

Literátus: Olyan írástudó, aki szövegeivel csak mintegy mellékesen, szórakozásból rongálja a közízlést.

Aktuális szócikk:

Tanár: a közrabszolga elnevezése a bürokrácia nyelvében. Olcsó, beszélő szerszám.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 18.

IRODALMI BALexikon 18.


Juhász Gyula: Szeged legnevesebb labdarúgóedzője. Pályáját még Nagyváradon kezdte, ő volt a legendás Holnap-csapat mestere. Nevezetes összeállítás volt akkoriban az Ady, Balázs, Dutka csatársor. Juhász Gyula bátor kezdeményező voltát mutatja az is, hogy beválogatott a csapatába egy nőt, Miklós Jutkát is. Ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Sárvári Annával, aki azonban hiányzott az iskolából, amikor a Nyugat lírikusait tanulták, és így nem tudta, kivel áll szemben (ami a lefekvést illeti, arról persze végképp szó sem lehetett). Később Szegedre került. Itt is felfedezett még néhány ifjú tehetséget, mint például a Józsefvárosi TC későbbi üdvöskéjét, a ma már alig ismert József Attilát, de lassan a pálya szélére szorult. Még megírta edzői pályafutását összefoglaló, máig is haszonnal forgatott önéletrajzát Milyen volt címmel, majd rövidesen öngyilkos lett (többször egymás után). Halála után szobrát a Tisza-parton állították fel, arccal a város felé, ám így sajnos nem láthatja kedves folyóját, a Tiszát. Vannak, akik szerint inkább a folyó felé kellene fordítani, hogy ne lássa a várost, amit már akkor is rossz volt nézni. A vita évtizedek óta tart, az egyetlen eredmény, hogy időnként a költő szobrát megfordítják. Ilyenkor ő is forog (magától): a sírjában.

Kafka, Franz: Gregor Samsa írói álneve. A közép-európaiság jellegzetes megtestesülése. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, tehát nyilvánvalóan osztrák (vagy magyar?) állampolgár volt. Szülővárosa a cseh főváros, Prága, tehát még nyilvánvalóbban cseh volt. De az anyanyelve német, tehát még annál is nyilvánvalóbban német volt. De – pardón! – pechére zsidó családban született, tehát legeslegnyilvánvalóbban zsidó volt. Így, zsidóként elnyomott kisebbségi volt a németek között, németként elnyomott kisebbségi volt a csehek között, csehként pedig elnyomott kisebbségi volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Csoda-e, ha ezek után néha egyenesen féregnek érezte magát ébredés után? Perben állt az egész világgal, amely nem engedte, hogy belépjen a törvény kapuján a titkok kastélyába. Végső elkeseredésében és első tüdőbajában fiatalon meghalt. Művei zömét barátja halála után tette közzé. Ezért írói sikerének gyümölcseit már csak a sírban élvezhette, ahol a férgek közt talán végre egyenlőnek tudhatta magát. Micsoda átváltozás!

Költői kép: Irodalomelméleti mentség és magyarázkodás arra az esetre, ha az író vagy költő nem találna megfelelő szavakat ahhoz, hogy kifejezze, amit érez. Még szerencse, hogy a piktor nem elégedhet meg festői szavakkal, különben már régen költői képek lógnának a falainkon, miközben köztereinken szoborszók emelkednének.

Költői kérdés: Olyan kérdés, amelyben a költő tudatosan elrejtette magát a választ is. Az igazi költői kérdés tehát az, hogy vajon miért nem írta le egyszerűen a választ.

Könyv: Kiveszőben lévő könyvkiadói termék. Afféle átmenet az óriásplakát (lásd: jobb, ha nem nézed) és a szórólap között. Korábbi népszerűségének elvesztéséhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy fogyasztójának, az úgynevezett olvasónak a benne elrejtett virtuális világba való meneküléshez ismernie kellett a betűket (lásd: olvasás). Egyetlen mai is osztatlanul népszerű formája a betétkönyv.

Kötelező olvasmány: Azon könyvek (lásd: bár sose láttam volna) jegyzéke, melyeket saját jószántából senki el nem olvasna (lásd írás-olvasás). A kötelező olvasmány fogyasztása a fiatal emberszerű egyedek művelt felnőtté (lásd: ki látott ilyet?) avatásának egyik igen sok szenvedéssel járó, de kikerülhetetlennek tűnő kultikus (lásd: kultusz) mozzanata.

Kritika(1): Azon nem irodalmi írásművek összessége, melyeket alkotni képtelen szerzők alkotás helyett ártó szándékkal indítottak útnak, s amely röpül, mint a nehéz kő (lásd Toldi).

Kritika(2): A szárnyas főemlősök családjába tartozó pusztai krikettmadár (Criticus hungaricus) fiókájának népies elnevezése. Jellegzetessége, hogy fülsiketítő krí-krí hangot hallatva csap le minden újonnan feltűnő író- vagy költőtehetségre.

Kritikai kiadás: Réghalott szerző remekművének kritikusok és irodalomtörténészek által gondozott változata. Elválaszthatatlan tőle a kiadó szek(e)rényi jegyzete. Olyannyira, hogy  kritikai kiadás szegény alkotója már maga sem ismerne művére.

Kritikus: A mindenkori cenzúra készséges, gyakran öntudatlan alkalmazottja, aki esetleg nemcsak besúgóként, de ostoba félreértelmezéseivel újságíróként is rettegésben tartja a szerzőket. Előfordulási helye művészkávéházak, színházak környéke, esetleg öngyilkos szerző temetése, özvegyének ágya.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 17.

IRODALMI BALEXIKON 17.

Kisfaludy Károly: Egyharmad pesti triász, fél testvér, egész tehetség, irodalmi vezér és társaság. Nevét a róla elnevezett Kisfaludy Társaságról kapta (bár csak halála után), amelynek később Arany János is igazgatója volt. Sokáig azzal tartotta el magát és magától a nyomort, hogy porcelán szelencécskékre apró, erotikus képeket festett, miután a családi vagyont a másik fél testvér, Himfy Sándor örökölte. Mentségére legyen mondva (mármint Sándornak) a Kesergő szerelem, valamint az a tény, hogy a vagyon amúgy se volt sok. Legfőbb hibája (mármint Károlynak), hogy élete – porcelánképeivel ellentétben – gyorsan elhasználódott. Igaz, nem volt könnyű sorsa, hiszen nemcsak a nők bálványozták, de a fiatalemberek is rajongtak érte. Noha ő csak a nőket (bálványozta), de azokat elég gyakran. Igaz is, mellesleg írt verseket klasszikus és népies formában, írt nemzeti tragédiákat, némelyik egészen tatári mű lett, érték csalódások is, ami után már komédiákat is írt. Mindenki tőle tanult, Vörösmarty is, Petőfi is, de hogy ő kitől tanult, azt csak ő tudná megmondani, illetve már ő sem, mert meghalt. Úgy látszik, a halálban felejt az ember. Őt viszont nem felejtették el, legföljebb nem tudják, ki is volt: egyharmad pesti triász, fél testvér, egész…

Kisplasztika: A művészi ráncfelvarrás elnevezése a jobb körökben.

Klasszikus novella: Olyan rövid terjedelmű narratíva, amely főhőse életének egy napját tartalmazza. Lényege – szemben az ún. modern novellával – az, hogy amikor a főhős (és a Nap) fölkel, azonnal érzi (nem a Nap!), hogy aznap valami rendkívüli történik vele. Mire a Nap lemegy (csak a Nap!), kiderül, a főhőssel minden fontos dolog megtörtént.

Klasszikus: Az irodalmi alkotásoknak az a, csak mítoszokban létező csoportja, amely állítólag kiállta az idő próbáját. A jelzőt néha e remekművek szerzőire is alkalmazzák (lásd ®Józsefattila). Ellentéte az úgynevezett élő klasszikus, aki valóban kitűnően megél az irodalomból, de halála után a kutya se olvassa többé (lásd ®Illyésgyula).

Kódexirodalom: Az irodalom koraközépkora abszolút mértékkel mérve is közép, ennek szemléltetésére elég, ha elejéről és végéről elhagyjuk a kora szót. Kezdetben szinte tombolt ez a latinista közép (-szerűség), de aztán néhány igen kiváló férfiú rádöbbent, hogy már ő maga sem érti, miről és hogyan beszél. Ekkor indulnak meg az anyanyelvi próbálkozások, melyeket később apanyelvi, majd nővér- sőt mindenoldalú fivérnyelvi kísérletek is követtek. Különösen ez utóbbiak voltak kedveltek a kor nőolvasói, az apácakolostorok lakói, a beginák és kla­risszák körében. A kódexirodalom élvezését némileg megnehezíti, hogy ekkortájt a magyar helyesírás szabályai kissé mások voltak, mondhatni szabadabbak, olyannyira, hogy mindenki úgy írt, ahogy tudott (szerencsére a legtöbben egyáltalán nem tudtak). Így aztán nem meglepő, hogy legismertebb szövegeink értelmezését illetően is vannak még viták. Hogy mást ne mondjunk, a Halotti Beszéd és Könyörgés ama híres részletét, miszerint 'terumteve eleve' néhányan ‘teremtette elsőként’-nek olvassák, holott nyilvánvaló, hogy eredeti jelentése ‘terem teve eleve’, ami azért is nagyon fontos, mert ez a sivatag hajójának első említése a magyar irodalomban. A korszak helyesírása nem múlt el nyomtalanul, még a XX. század távírászai is lelkesen alkalmazták, úgyhogy a Magyar Posta akkoriban hivatásos tolmácsokat alkalmazott, hogy az „oecseem, suergoesen kueldj peenzt”-típusú szövegeket magyarra fordítsák. Újabban az internet nyelvében igyekeznek felújítani ezt a „bajosan szep hagyomanyt.hu”. A kódexirodalom  korában élt Ráskai Lea, az első, a leghíresebb és talán egyetlen olyan magyar nőíró, akivel kapcsolatban szinte soha és senki nem vitatta, hogy valóban tudott írni.

Kolozsvári Grandpierre Emil: Kolozsváron született, de nem ő a Kolozsvári Névtelen. Az egy bizonyos Eszter dolgát írta meg, ő pedig a jó fenekű, halszemű nőét. Bölcs eszét Pécsett, tánc- és illemtanári végzettségét Franciaországban szerezte. Háborús élményei kedvéért háborút szervezett, de később hazatért. Eleinte regényekkel és drámákkal kísérletezett, majd rájött, hogy a XX. század egyetlen fontos, megörökítésre érdemes témája saját élete, annak megírásába fogott. A regényből folyó, abból regényfolyam, majd kiapadhatatlan tenger lett. Jelenleg túlvilági tapasztalatainak rendezésével foglalkozik. Odaát állítólag két szoba összkomfortos kedvese várta, de ő szerényen megelégedett egy Rózsadomb fölötti felhőkre néző garzonnal, ahol elveszett potenciájára vadászik.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 16

IRODALMI BALexikon 16.


Juhász Gyula: Szeged legnevesebb labdarúgóedzője. Pályáját még Nagyváradon kezdte, ő volt a legendás Holnap-csapat mestere. Nevezetes összeállítás volt akkoriban az Ady, Balázs, Dutka csatársor. Juhász Gyula bátor kezdeményező voltát mutatja az is, hogy beválogatott a csapatába egy nőt, Miklós Jutkát is. Ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Sárvári Annával, aki azonban hiányzott az iskolából, amikor a Nyugat lírikusait tanulták, és így nem tudta, kivel áll szemben (ami a lefekvést illeti, arról persze végképp szó sem lehetett). Később Szegedre került. Itt is felfedezett még néhány ifjú tehetséget, mint például a Ferencvárosi TC későbbi üdvöskéjét, a ma már alig ismert József Attilát, de lassan a pálya szélére szorult. Még megírta edzői pályafutását összefoglaló, máig is haszonnal forgatott önéletrajzát Milyen volt címmel, majd rövidesen öngyilkos lett (többször egymás után). Halála után szobrát a Tisza-parton állították fel, arccal a város felé, ám így sajnos nem láthatja kedves folyóját, a Tiszát. Vannak, akik szerint inkább a folyó felé kellene fordítani, hogy ne lássa a várost, amit már akkor is rossz volt nézni. A vita évtizedek óta tart, az egyetlen eredmény, hogy időnként a költő szobrát megfordítják. Ilyenkor ő is forog (magától): a sírjában.

Kafka, Franz: Gregor Samsa írói álneve. A közép-európaiság jellegzetes megtestesülése. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, tehát nyilvánvalóan osztrák (vagy magyar?) állampolgár volt. Szülővárosa a cseh főváros, Prága, tehát még nyilvánvalóbban cseh volt. De az anyanyelve német, tehát még annál is nyilvánvalóbban német volt. De – pardón! – pechére zsidó családban született, tehát legeslegnyilvánvalóbban zsidó volt. Így, zsidóként elnyomott kisebbségi volt a németek között, németként elnyomott kisebbségi volt a csehek között, csehként pedig elnyomott kisebbségi volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Csoda-e, ha ezek után néha egyenesen féregnek érezte magát ébredés után? Perben állt az egész világgal, amely nem engedte, hogy belépjen a törvény kapuján a titkok kastélyába. Végső elkeseredésében és első tüdőbajában fiatalon meghalt. Művei zömét barátja halála után tette közzé. Ezért írói sikerének gyümölcseit már csak a sírban élvezhette, ahol a férgek közt talán végre egyenlőnek tudhatta magát. Micsoda átváltozás!

Kefelenyomat: Könyvkiadással kapcsolatos nyomdai szakkifejezés. Eredeti jelentése különnemű emberi egyedek első intenzív együttléte következtében füves-virágos rétek állagában létrejött, jól érzékelhető változás (lásd: Walter von der Vogelweide).

Kereskedelmi televíziózás: Lényege a rendelkezésre álló frekvenciasáv folyamatos ki- és betöltése béka feneke alóli olcsó szeméttel. Alapelve a sok lúd disznót győz, tehát érdemes a ludakkal disznólkodni. Másfelől mindig szem előtt tartják, hogy minden béka feneke alatt van egy újabb béka, azaz a (vissza)fejlődés útja korlátlanul nyitva áll.

Kézirat: Olyan, régebben sem kézzel, hanem (lúd)toll, esetleg ceruza, újabban író- vagy számítógép segítségével létrehozott szöveg, amelyet a szerző halála után jó pénzért el lehet adni, miközben a mű nyomtatott változata (lásd könyv) a kutyának sem kell. Ellentéte a lábirat volna, de ilyen sosem létezett, újfent demonstrálva, hogy mennyire nincs logika a nyelvben.

Kiadás(1): Az a közgazdasági folyamat, amelynek során pénzt adunk ki valamely vágyott érték (lásd: nő) megszerzése érdekében.

Kiadás(2): Elavult kifejezés annak a ma már ismeretlen tevékenységnek a megnevezésére, amelynek lényege, hogy a könyvkiadó saját költségén, a szerzőnek némi honoráriumot fizetve (ígérve) forgalomba hozta a remekművet.

Kipeg-kopog: Valamit ütögetve hol erősebb, hol halkabb hangot kelt. Például: A tehetségtelen író (lásd még: dig-dug) kipeg-kopog a számítógépecskéjén, míg odakünn egy harkály gépel a diófa ágán.

Kedvcsinálónak:

Piktúra: Lírai műfaj. Szobafestő által szerkesztett verses ábrázolat. Közeli rokona a falra hányt borsó.