Nem scifi 1.

A CENTRÁL TÉVÉ NAGY VETÉLKEDŐJE

– Nagyon köszönöm, hogy eljött. Itt jól elbeszélgethetünk.
– Tulajdonképpen mit akar tőlem? Valami riport? Kisemberek vallomásai? Ilyesmi?
– Nem. Nem riport.
– De maga a Centrál Tévétől van, nem? A levélben az volt…
– Igen.
– Valami leleplezés?
– Hm. Így is lehet mondani.
– De titokzatos! Nem árulná el végre, miért hívtak ide?
– Nézze, maga is nyilván tudja, hogy a tévé legkedveltebb műsorai a játékos vetélkedők.
– Nem játszom. Utálom az ilyesmit.
– Ugyan már! Csak azért beszél így mert sosem szokott nyerni. Be se kell jönnie a stúdióba.
– Betelefonálni se vagyok hajlandó.
– Nem is kell. Ilyen játék még nem volt. Krimi! Érti?
– Krimi? Nem.
– Hogy is magyarázzam el röviden?… A Centrál bemutat egy bűnesetet, aztán nyomozunk. El tudja képzelni? Több millió néző együtt nyomoz! Óriási szenzáció lesz, igaz?
– És mi közöm nekem ehhez az egészhez?
– A segítségét szeretnénk kérni.
– Az enyémet?
– Igen. A krimihez gyilkosság kell. És arra gondoltunk…
– Hogy gyilkoljak? Meg van maga őrülve? Egyáltalán ki maga? Láthatnám az igazolványát?
– Tessék. Látja: Centrál Tévé. Segédrendező vagyok. Egyelőre. De ha ez a dolog beüt! Persze ez magát nyilván nem érdekli… És üljön vissza nyugodtan. Nem kell gyilkolnia. Nem is lenne képes rá. Azt mesélték, gyerekkorában volt két fehér egere. És az egyik megszökött. Maga meg három napig sírt, hogy szegény Maryt – mert így nevezte az egeret, ugye? – megeszi a macska. Jól tudom?
– Jól…
– El kell ismernie, precíz munkát végeztünk. Profi stábot hoztam össze.
– Mit akarnak tőlem?
– Nézze, nincs krimi gyilkosság nélkül. De gyilkosság meg nincsen áldozat nélkül. És…
– Meg akarnak ölni?
– Nem kell ilyen élesen fogalmazni. Mondjuk úgy, szeretnénk felkérni, hogy vegyen részt ebben a játékban áldozatként. Maga aláírja a szerződést, látja, itt van, már ki is töltöttem előre, mi pedig megvédjük…
– Megvédenek? Azzal, hogy meggyilkolnak?
– Nem kell ilyen végletesen fogalmazni. Mondjuk úgy, megvédjük a további pofátlan csalódásoktól.
– Nem! Nem vállalom!
– Ne rontsa már el a dolgot! Már mindent előkészítettünk! És ha elüti egy autó? Így legalább felkészülhet rá.
– Az más… Ha elüt… De miért nem csinálják színésszel. Ahogy szokták. Mint a filmeken.
– Nem vezethetünk félre több millió embert! Igazi gyilkosság kell! Hogy nyomozhassanak. Mindent a nézőkért! Tudja, hogy megugrik majd a nézettségi indexünk?
– De akkor is. Miért pont én?
– Magának nincs mit veszítenie. A szülei már meghaltak. A munkája nem elégíti ki. Gyereke nincs. Még hobbyja sincs!
– De a feleségem…
– A felesége nem szereti. Megcsalja. Nem tudta? Bemutassam az utódjának? Vannak nálam képek, esetleg…
– Maga szörnyeteg!
– Ugyan, csak mindent alaposan ellenőriztünk.
– Hát képzelje, tudom. Megcsal. Na és? Annak már két éve, hogy… Szóval még minden rendbe jöhet.
– Jaj, maga! Semmi sem jön rendbe! A dolgok maguktól nem szoktak rendbe jönni. A felesége boldog lesz, ha megszabadul ebből a házasságból. Kifizetjük neki, mint örökösnek az ötvenezer Eurót, annyi a maga gázsija. Csak jól jár. Mi is. Mindenki jól jár.
– És én?
– Semmit sem fog érezni. Egy pillanat, és már túl is lesz rajta. Még annyi sincs, mint egy injekció. Aztán meg híres lesz. Valamikor híres akart lenni, nem? Verseket írt. „Fekete éjszakák, vérvörös nappalok…” Látja, ezt is tudom. Még el is küldte a műveit egy vidéki lapnak. Persze nem közölték… Nézze, én nem tudom, jók-e ezek a versek. De most ki fogják adni. És el fogják kapkodni! Százezer példány! Minimum! Így van ez. És beszélni fognak magáról. Sajnálni fogják. Képzelje el! Minden hétfőn – mert vasárnap este megy majd a műsor! – az emberek magát emlegetik majd. Két hónapig! Mert nyolc adás lesz. Nyolc vasárnap, főműsoridőben! Anyám! Micsoda reklámbevétel! És lehet, hogy külföldi tévék is megveszik a sorozatot! Ember! Gondolkozzon! A világhír kapujában áll! Ez a nagy lehetőség!
– Nem! Akkor sem! Én élni akarok!
– Hová rohan? Várjon! Nem hallja? Álljon meg!… Te jó Isten!… Nem írta alá. És egyenesen beleszalad a pisztolyba!… Őrület!… Hogy ebből mi lesz!… Hol az a rohadt mobil? Gyerünk, kapcsolj már! Halló! Főnök! Maga az? Itt Fred… Ne lőjék le! Nem írta alá!… Micsoda? Hogy már… Hogy már kész… a felvétel… Hogy már… Értem… De a botrány? … Hogy jót tesz a nézettségnek?... Persze… Megyek…

Lapok az Irodalmi BALexikonból 35.

Irodalmi BALexikon 35



Kossuth Lajos: A legnagyobb magyar: szerinte Széchenyi István. De ő sem volt alacsonyabb. Kiváló ügyvéd, sikeres újságíró, ragyogó pénzügyminiszter, később elismert jósnő (lásd: Kasszandra-levél). Háromnegyed Magyarország országgyűlési képviselője (lehetett volna), ha elvállalja valamennyi felkérést: ebben az esetben a kiegyezés utáni magyar országgyűlés összeülhetett volna a Pilvax egyik törzsasztalánál is: ez lett volna a világ legkisebb, legolcsóbb, legegyhangúbb, de ebben az egy hangban legtisztességesebb – még az is lehet, hogy egyszemélyes – parlamentje. Ám ő nem kért e megtiszteltetésből, nem engedett a negyvennyolcból, és ezért megmaradt emigránsnak. Diadalmenettel vonult be Angliába, az Egyesült Államokba, igaz, hazatérnie csak halála után sikerült. Ezzel olyan emberek társaságába került, mint II. Rákóczi Ferenc vagy Bartók Béla. Az egész világon jól csengő nevét feltehetően a róla elnevezett főterekről és főutcákról kapta, melyeken általában ott áll szobra is. Szónoki képességei is egyedülállóan kiválóak voltak. Különösen nagy hatással bírt az alsó végtagokra, természetgyógyászok azóta is irigylik negyvennyolcas sikerét: alföldi toborzó körútján tízezreket tudott talpra állítani.

Kosztolányi Dezső: Szabadkán született Trianon előtt, amikor magyar költőnek Szabadkán még szabad volt születni. Leánykori neve Esti Kornél. Pályáját unokatestvérével, az öngyilkos Csáth Gézával együtt kezdte, de ő túlélte. Hallgatta a Négyessy-szemináriumot, de aztán lemaradt egy brossurával. Futott a Reggeltől Az estig, és meg sem állt Nyugatig. Később Karinthy Frigyes fő játszótársa lett (lásd: Akarsz-e játszani). Kiváló rejtvényfejtő, nyelvművelő és vízibicikli. Kiemelkedő madártani szakmunkája a Pacsirta. A hatalomról írt regényét, a Vera, a veres költő-t Thomas Mann is nagynak ítélte. (Tényleg lehetne kisebb!) Fordított a világ minden nyelvéről, ettől néha kilógtak a nyelvei. Nem verseket írt, hanem rímeket, ám ezek néha verssé álltak össze. Ha nem, akkor pillanatkép keletkezett.

Kulcsregény: Az írásban terjesztett gonosz pletyka irodalomelméleti megnevezése. Olyan kitalált történet, amelyből a valóságban élő emberekkel azonosítható szereplőkről hamis intimitásokat tudhatni meg. Az olvasók kulcs-volta miatt vásárolják, és így észre sem veszik, hogy becsapták őket: csak egy rossz regény került a tulajdonukba.


Zsámboki János: Korának egyik legnagyobb tudós humanistája és magyaristája. A modern kredit-rendszer őseként mindent azon az egyetemen hallgatott, ahol érdemes volt, Melanchtonért Lipcsébe, Johann Sturmért pedig Strassburgba utazott, de a magisteri címet Pá-rizsban szerezte meg, majd pedig Vesaliusnál Padovában végzett orvosi tanulmányokat. Példája mai európai követését csak az nehezíti meg, hogy sehol egy Melanchton, egy Lipsius, egy Vesalius. Nem tartják vérbeli költőnek, ami érthető is, ha belegondolunk, hogy legnagyobb ismertségre szép metszetekkel díszített Emblemata című latin nyelvű munkájával tett szert, melyben a világ legnagyobb alakjai köré font képes és verses önjellemzést, s ezzel olyan sikere volt, hogy műve néhány év alatt öt kiadást megért, lefordították franciára és flamandra, némely ötletét Shakespeare is átvette. Hát szokott vérbeli magyar költő ilyen sikert elérni?

Lapok az Irodalmi BALexikonból 34.

IRODALMI BALexikon 34.


Weöres Sándor: A hatszemű háromverebesek családjába tartozó rigó-féle a XX. század második feléből. Kodály Zoltán korán fölfigyelt fiatalon írt öreges versére, később is gyakran nyúlt a költő szájába, hogy kivegye onnan a szót. Pszichés adottságai folytán szabadon kóborolt a világmindenségben, mint holdbéli csónakos. Bóbitája miatt sokáig búbosvöcsöknek nézték, ezért lett szálka a hatalom szemében. Később sikerült kiszedni onnan. Mint igazi gyermek, mindent magának akart, ahogy ezt meg is fogalmazta a Csak én bírok versemnek hőse lenni kezdetű szonett, melyet nem ő, hanem Babits Mihály írt. Ő szerezte viszont többek között a Gilgames-eposzt, a Carmina Buranát, Po Csü-Ji verseit és a fél régi magyar irodalmat. Állítólag fordítóként is kiváló, több saját versét magyarra fordította.

Zeneiség: Annak a pénznek (lásd még: honorárium) a kellemes muzsikája, amelyet a szerző alkotása ellenértékeként régebben a kiadótól kapott. Mai megfelelője nincs.

Zrínyi Miklós: Ő a Bécs felé törő Szulejmán szultán hatalmas seregét megállító szigetvári hős, Zrínyi Miklós szigeti várkapitány dédunokája. Nagy elődjéhez hasonlóan többször is kirohant (pl. amikor egy ízben elsózták az őzpecsenyét), de túlélte. Apja még gyermekkorában meghalt, csoda, hogy megszületnie sikerült. Neveltetéséről Pázmány Péter gondoskodott, aki feltehetően otthon is állandóan prédikált, így született fóliáns méretű, négyezer oldalas prédikációs gyűjteménye. Zrínyi a magyar barokk legnagyobb költője, emellett hadvezér, politikus, horvát bán, igaz magyar, jó fiú, testvér, férj és feleség (ez utóbbi ugyan erősen vitatott!) Drog-szakértőként írt Az török áfium ellen való orvosság című munkája ma is haszonnal forgatható. Főműve a Szigeti veszedelem című eposz, mely dédapjáról, a Bécs felé törő Szulejmán szultán seregét megállító szigetvári hősről, Zrínyi Miklós szigeti várkapitányról szól. A költőt egy osztrák érzelmű, vacsorára szánt, megsebesített vadkan ölte meg a bécsi udvar megbízásából.

Aktuális:

Virradat: Az a tény (lásd: adat!), amelynek hatására az emberek ráébrednek, hogy nagyon becsapták őket.

Klikk: A normálistól eltérő, másokkal ellenséges, összetartó, baráti érdekcsoport. Ugyanez a végén egy K-val (de nagy K-val): ugyanaz. Ráadásul megszüntetve is ugyanaz marad.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 33.

IRODALMI BALexikon 33.



Utóhang: Jellegzetes félirodalmi műfaj. Viszonya a műhöz, amely után található, kétféle lehet. Az első esetben a mű ismeretében felesleges az utóhang elolvasása. A második, szerencsésebb esetben azutóhang  ismerete teszi feleslegessé magának a műnek az elolvasását.

Utópia: Ókori eredetű (lásd: Platón! Nem plafón!), de a középkorban, főképp a vágáns költők körében népszerű, az ideális állapotokat idéző kocsmai műfaj. A kissé túlzásba vitt éjszakai ivászat utáni másnaposságot enyhítő ivás (lásd: kutyaharapást szőrivel) irodalomelméleti megnevezése.

Válóper: A nagy drámai műfajok egyike. Esztétikai minősége a tragikum. Általában a hős (hősök) halálával ér véget.

Vendégszöveg: A posztmodern, irodalom kedvelt alkotói módszere. Lényege, hogy már bevált irodalmi szöveg (lásd még: remekmű) fölé a saját nevünket illesztjük. Javasolható minden olyan potenciális szerzőnek, aki le (illetve fel) tudja írni a nevét (lásd még: betűvetés).

Vers: A papírpazarlásnak az a széles körben elterjedt, eléggé el nem ítélhető módozata, amikor ahelyett, hogy a sorokat szépen faltól falig (lásd: margó!) vezetnék, a szöveget (lásd: szöveg-ellés) az oldalak középső egyharmadára nyomtatják. Az így kétoldalt keletkező üres területek semmire sem használhatók, még egy titkos napló vagy egy recept-gyűjtemény sem fér el rajtuk. Esetleg a középső harmad ügyes kimetszésével, s a két szélső harmad összeillesztésével juthatunk némi keskeny, de felhasználható (sőt újra-felhasználható) papírmennyiséghez. Ebben az esetben a középső sáv mielőbb eldobandó. Ez még mindig csak fele a vers (lásd: próza).okozta eredeti veszteségnek.

Világirodalom: A nemzeti irodalmak összessége. Állítólag Johann Wolfgang Goethe (lásd még: tarajos Goethe) találta fel a XIX. század elején. Túlzás volna állítani, hogy a találmány bevált.

Világmegkettőzés: A romantika korában elterjedt, szívesen alkalmazott alkotói megoldás. Az azóta eltelt időben sem vált avulttá, de napjainkban azt a testi-lelki állapotot, amelyben megkettőzve érzékeljük a világot, inkább a hullarészegség kifejezéssel szokás illetni.

Vízió: Fulladásközeli állapotban átélt (gyakran színes, mozgalmas) hallucináció, amely akár remekművek születésének forrása is lehet. Vigyázat! Alkotói válságban lévő költőn nemigen segít, ha fojtogatni kezdik!

Walesi bárdok: Arany János Shakespeare-fordításai nyomán a magyar nyelvbe is bekerült, napjainkra egészen közönségesen ismertté vált nyugat-európai eredetű húsfeldolgozó eszköz. Különlegessége, hogy a beleépített mp-3-lejátszó használat közben automatikusan bekapcsol, hogy a megszólaló balladákkal elkábítsa a bárd alá hajtott marhát.

Aktuális:

Ártalom: Környezetvédelmi logó. Felhívja a környezetszennyező állampolgárok figyelmét arra, hogy a hulladék felhalmozódása súlyos bajok forrása lehet.


Ártatlanság: Ma már csak ritkán előforduló tulajdonság. Olyan, nálunk már teljesen kihalt emberfélére alkalmazták, aki semmi áron, semmi pénzért nem adta el magát. Állítólag külföldön még néha előfordul.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 32.

IRODALMI BALexikon 32.


Tehetség: Elavult fogalom. Valami olyasmit jelentett, amire a remekmű létrejöttéhez a szerzőnek állítólag szüksége volt. Újabban próbálták alkohollal, kokainnal, morfiummal helyettesíteni. E szerek lényegében beváltak, csak a remekművek és a tehetség tűnt el. (Állítólag 1554-ben Esztergom ostrománál még láttak egyet (lásd még: Balassi).

Toll: A gazdagodás célja már az ókori turul birodalomban is. Aki eléri célját, az megtollasodik. A társadalmi igazságosság érdekében viszont azok, akiknek tolluk van (lásd: írástudók), szegények maradnak.

Tompa Mihály: A bejeiek veje, református pap és mélabú. Az Arany – Petőfi – Tompa költőtriászból, ő volt a triász. Egyébként az orron át éneklés apostola és első hazai népszerűsítője. Erről beszél "Fiaim, csak énekeljetek" refrénű híres versében is, melyhez más helyütt a félreértések elkerülése végett hozzátette: mégse szóljon… ajakad". Azaz „csakis az orrodon át énekelj, gyermekem” - mondja a költő. Sajnos e téren kevés követője akadt. Próbálkozott más növény- és állatságokkal is, ilyen művei a Virágregék mellett a Szakálas farkas, a Kuvik, A bölömbika vagy a Kun Kocsárd. Mai népszerűségét szakértők szerint elsősorban hallhatatlanságának köszönheti.

Tőismétlés: Idegen szóval figura etymologica. Mezőgazdasági szakkifejezés. A kelbimbópalánta-ültetőgép működési elve: azonos időközönként, azonos távolságra azonos méretű töveket helyez el a földben.

Tragikomédia: Kevert esztétikai minőségű drámai műfaj. Lényege, hogy míg a szereplő család tagjai egymást irtják, a szomszédok jót szórakoznak rajtuk. A tragikomédiát csak árnyalatnyi különbség választja el a társműfajoktól. Így például ha valaki belefullad a tóba, az tragédia. Ha trágyalébe fullad bele, az tragikomédia . Ha a trágyalébe csak majdnem fullad bele, de végül kiúszik, és most ott áll a parton fülig trágyalétől csöpögve, akkor ez a groteszk. És ha a trágyalébe csak majdnem fullad bele, de végül kiúszik, és a partra kimászva ott áll fényesre pucolt cipőben, tökszáraz, frissen vasalt öltönyben, nyakkendővel, akkor ez egy bestseller.

Tudalatti: A freudi pszichológia szerint az egyetlen, aki tudja, hogy valójában kik vagyunk és mit is akarunk a világtól. Ő azonban, szerencsénkre, mindezt nem árulja el. Csak az álmokban és a művészetekben nyilatkozik meg, azokat pedig mi boldog mosollyal magyarázzuk félre.

Turczi István: Született költőnek ELTE Jelenlétében, majd minisztériumi fogalmazóként tanult fogalmazást, hogy aztán szabadúszó legyen egy szabadsághiányos világban, de ezzel sem érte be, hát átváltott hosszútávfutásra. Azóta play boy nyúlként fut Parnasszustól Parnasszusig, minden negyedévben egyszer kifulladva. Jól ír, kiválóan olvas, fenomenálisan ferdít (és fordít pl. hátat), néha rémesen ordít (kéziratolvasás közben). Kiadja magát (írónak, költőnek, irodalomszervezőnek, kiadónak, egyetemi doktornak, folyóirat-szerkesztőnek) és kiadja másokét. Ez élete nagy szenvedélye. Tőle származik az a – jelenleg az Magyar Írószövetség, a MÚOSZ, a Szépírók Társasága valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt fekvő – javaslat is, hogy az irodalmi alkotások műfaji mérésére vezessék be az opus/másodperc mértékegységet. Maga már alkalmazza is ezt a módszert (lásd: hosszúversek, sms-versek) Takarékos ember. Minden kötetében megtakarít néhány betűt (Áthallások kötetének címében például egy l-et.) Ezekből a megtakarított betűkből, valamint a másoktól átvett gondolatok segítségével megtakarított saját gondolatokból alkotta meg 66 szállongó sms-versét, melyek a világ első (esetleg második, harmadik, stbedik) ilyen kísérletei. A siker bírta rá, hogy még más címzetteket is felcsörögjön 165 karakter erejéig (ez is mutatja, van karaktere!)

Lapok az Irodalmi BALexikonból 31.

IRODALMI BALexikon 31.

Szerzői jog: Az a jogi eljárás, amelynek segítségével egy szerző műveinek újabb kiadását akár hetven esztendőn át is meg lehet akadályozni, miközben őt túlélő kortársai és utódai műveiből annyit lopnak és adnak ki saját nevük alatt, amennyit nem szégyellnek (lásd vendégszöveg).

Szexfüggő: Esterházy Péter egyik korai regényének (lásd: Függő) új, szexképekkel illusztrált változata (lásd: Javított kiadás). A regény hangoskönyv formájában is megjelent Fülönfüggő címen.

Szimfonikus költemény: Olyan szimfonikus, nagyzenekari kísérettel ellátott verses nagyepikai műfajú alkotás, melyből a verses nagyepikát elhagyták.

Színikritika: Színházi előadásokról, színészi teljesítményekről írt, mindig építő jellegű bírálat. Építő jellegét mi sem bizonyítja jobban, minthogy szerzője a bírálatok honoráriumaiból épít családi nyaralót.

Szobrász: Negatív Pygmalion. Szeretné, ha szerelme végre mozdulatlanná dermedne, és mindörökre befogná a száját.

Szocialista realizmus: Azon képes és képtelen irodalmi és nem irodalmi művek közös elne-vezése, amelyek formájuktól, tartalmuktól ábrázolásmódjuktól és létformájuktól függetlenül irányultságuk alapján Lunacsarszkijnak, Révainak, Aczélnak (és társaiknak) tetszettek.

Szomorújáték: (lásd: magyar foci!)

Szőcs Géza: Mai magyar struccszakértő. Nemzetisége csángó-egyiptomi és részben volgai német. Anyja kopt volt, az apja csángó. Nem esett el időben a harc mezején, nem folyt az ifjúi vér ki szívébül, sőt, elérte a 32-t (évben meg is haladta, fogban ellenben mára alulmúlta). Kezdetben a kilátótorony környékén akart átmenni a vízen, de aztán meggondolta magát. Azóta csak sirálybőr cipőt visel. Volt szerkesztő, szenátor és szemafor, újabban struccok titkos naplóinak közreadására szakosodott. Szereti a veszélyt. Ezért átmenetileg politikusok közé keveredett. Remélhetőleg hamar kiheveri. Akkor aztán korábbi, Limpopo című könyvének sikerén felbuzdulva, annak második köteteként közreadja Lump popó című munkáját.

Szuperegó: A házastárs elnevezése a freudi pszichoterápiában. Kosztolányi ugyanerre a je-lenségre az Aranysárkány elnevezést ajánlotta, de azt a szakma túl regényesnek találta.

Szünet: Az irodalmi művek egyik – néha legfontosabb – művészi eszköze. Valójában minden műalkotás felfogható két szünet közötti átmeneti szövegkorpuszként, melynek belsejében ugyanakkor újabb szünetek is elhelyezkedhetnek. Az irodalmi mű egyik alig megközelíthető, igazi posztmodern változatában a két külső szünet közé szöveg már egyáltalán nem, csakis egy újabb, harmadik szünet ékelődik be.

Tabu: Irodalomelméleti értelemben olyan mágikus hatású költői eszköz (például szex), amely az olvasót a mű totális befogadására ösztönzi. Általában törve fogyasztják.

Tandori Dezső: A XX. század végének egyik legjellegzetesebb magyar avantgard írója,  költője, novellistája, egyéb listája, etc. Közeli atyafiságban áll a krimiszerző Nat Roiddal, valamint egyéb papírrontó bogarakkal. Nemcsak tartalmi, de formai tekintetben is megújítója az összes létező és nem létező műfajoknak. Ő találta fel a végtelenített hengeres papírra gépelt szuperprodukciót (lásd: CREPTO!), amely bárhol eltéphető, s a leszakadt darab szükség szerint használható versnek, novellának, regénynek, rádiójátéknak, sőt más egyéb célra is. Kiváló gombfociszakértő, lúd-, és medvetalp. Egy ideig az angol medverúgó bajnokság tisztalettbeli elnöki tisztét is betöltötte, de aztán tényleg tisztát vett. Jelentősége nem is annyira műveiben, mint amennyire nagy jelentőségében van.

Tanga bugyi: Irodalomelméleti értelemben a narratív struktúra ekvivalense. Miközben a műegészt a kanti értelemben vett magánvalóból magunkévá tesszük, jelenléte szinte érzékelhetetlen, holott éppen a lényeg rejtőzik mögötte.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 30.

IRODALMI BALexikon 30.



Szellemtörténet(2): A XX. századi európai kultúrtörténet egyik kísérteties irányzata. Naiv és napjainkra tökéletesen meghaladott célja a világtörténelmet mozgató emberi szellem megragadása volt. Mai szemmel nézve nem nevezhető szellemes ötletnek, hogy egy olyan, a valóságban sohasem létezett szellemet akartak megidézni, amely csak némely hiszékenyek és más elvetemedett őrültek agyában kísértett.

Szentencia: A kora középkor mártír filozófusa, Szent Encián emlékének
szentelt bölcselkedő költemény.

Szép: Esztétikai kategória. Kant szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. A szép tehát nem lehet érdekes, ergo a szép Kant szerint érdektelen. De ami érdektelen, az eo ipso nem lehet szép. Ebből következik, hogy nem lehet szép más, mint a fenti filozófiai-esztétikai gondolati kör, mellyel sikeresen bebizonyítottuk, hogy Kant szerint a szép nem lehet szép.

Széphistória: Későközépkori, illetve reneszánsz kori verses nagyepikai műfaj, amely általában szerelmi történetet beszél el. Mai utódja, a regény csak abban különbözik tőle, hogy nem verses, nem szép és nem beszél el történetet.

Szépirodalom: (lásd: giccs)

Szerelem: Az önpusztító önbutítás egyik ősi, egészséges testi vonzalomból származó, a modern irodalomban egyre gyakoribb formája, amely szorosan összefügg az ember fogazatának elcsökevényesedésével, miáltal képtelenné váltunk szexuális partnerünk aktus utáni felfalására. A vonzódás eredeti értelme, illetve célszerű, anyag- és energiatakarékos, környezetbarát változata ma is megfigyelhető például a fekete özvegynek nevezett pókfaj esetében.

Szervusz: Párbeszéddel kezdődő irodalmi verekedések beköszöntő ütésének elnevezése a férfiak között. Nőnemű alakja a szerva.

Szerző(1): Olyan mai írástudó, aki képes az általa létrehozott remekmű megjelentetéséhez megfelelő számú gazdag mecénást, azaz pénzt szerezni. A szerző általában irodalmi presszókban, kávéházakban, kocsmák és könyvkiadók környékén tenyészik. Vigyázat! A sikerkönyv szóra harapni szokott!

Szerző(2): Kihalt állatfaj. Csak régi irodalomtörténetekben fordul elő. Olyan alkotó, akinek nemcsak hogy sikerült valamiképpen a remekmű létrehozása, de honoráriumaiból képes volt megélni is.

Néhány friss aktualitás

Egészség: Az ember androgün állapotának azon ritka, boldogságos néhány perce, amikor egy férfi és egy nő szerelemben testileg-lelkileg egyesül. Sajnos életünk kilencvenkilenc százalékát nem ebben, hanem az előbbiekből következően nyilvánvalóan egészségtelen állapotban töltjük. Nem csoda hát, hogy az életbe végül mindenki bele is hal.

Eszme: misztikus titkok övezte jelenség. Régebben az irodalmi művek mondanivalójával (lásd propaganda!) hozták kapcsolatba. Azóta kiderült, az igazi irodalom eszméletlenül jó!

Európa: Az a szellemi-földrajzi fogalom, amelynek Magyarország utoljára Mátyás korában volt része.

Gyermek a történelemben: 
Freud előtt: kishibás ember
 Freud után: aki minden bajom forrása
 1930. a nevelés kioktatásra szoruló tárgya
1951. utánpótlásunk a jövő harcaihoz
1953. a Ratkó-korszak ajándéka
1970. a szocializmus új generációja
 1990. az oktatáspolitikai rendszerváltás nyertese
2013. vadon növő gyom a nemzeti átnevelés kísérleti Rózsa-kertjében
Ma: az oktatásügy megújtásának a pedagógusokkal összejátszó zavaró tényezője (az olcsóbbság jegyében mindkettő kiiktatandó !)

Lapok az Irodalmi BALexikonból 29.

IRODALMI BALexikon 29.


Siratóének: A globális felmelegedés következtében kiszáradással fenyegetett letargikus lelki állapotú kisméretű állóvíz keltette költői hanghatássorozat szólóénekre és a hullám morajára. Néha mások hullái is morajlanak benne.

Sírvers: Tehetségtelen költő rettenetes verselménye, amely szégyenében zokogásban tört ki. Egyetlen értelmes haszna, hogy temetésen felolvasható (a halottnak már nem tud ártani), legjobb, ha örökre eltemetjük szerzőjével együtt.

Stanca: Itáliai eredetű, nyolc sorból álló, keresztrímes strófaforma. A reneszánsz kuplerájok kedvelt szórakoztató műfaja volt, eredetileg minden sorát másik kurtizán énekelte. Innen olasz elnevezése: ottava rima.

Stílustörés: Fegyelmezési eszköz az ókori Róma iskoláiban. A rendetlenkedő nebulót a tanár a térdére fektette (már ez se volt könnyű, szegény gyerek a térdén feküdt), és az íróvesszővel (lásd: stílus) addig ütlegelte, amíg el nem törött (nem a gyerek). Ma már ezt a módszert az iskolákban nem alkalmazzák, mert a stílustörés könnyen nevetségessé tette a tanárt, aki ilyenkor gyakran elvesztette az előadás fonalát, amit azután a teremben négykézláb mászkálva kellett újra megtalálnia és felvennie.

Sumér – magyar nyelvrokonság: Elavult, tudománytalan nézet, amely figyelmen kívül hagyja azt a nyilvánvaló tényt, hogy a magyar nyelv igazi rokonai az etruszk, a japán, az angol, a mongol, a perzsa és a szanszkrit, valamint az eszperantó, a piréz és a szuahéli. Nem is szólva arról, hogy maga a Teremtő is magyarul beszélt a Biblia tanúsága szerint, hiszen az első ember neve azért volt ’ÁDÁM’, mert néki az Úr életet ÁD-ÁM (lásd: Horvát István). A finnugor nyelvrokonítás nyilvánvalóan valamiféle XVIII. századi liberál-bolsevista trükk csupán a magyarság világhatalmi szerepének lejáratására.

Szabadtéri játékok: Ókori hagyományokra visszavezethető drámai forma. Családtagok által nyílt színen (utcán, téren, bevásárlóközpontban) előadott, különösebb műfaji megkötöttségek nélküli, gyakran tettlegességig fajuló vita vagy veszekedés. Jellegzetes szerepköre a férj, a feleség és a gyermek(ek). A nézők tágas körben helyezkednek el, így a játék valamennyiük számára egyformán élvezhető.

Szadizmus: Szexuál-literatúrai eltévelyedés. Elnevezését a XVIII. századi botrányos életű francia amatőr írófilozófusról, de Sade márkiról kapta, aki irodalmi alkotásait kegyetlenül és könyörtelenül (nőket, sőt kiskorúakat is beleértve) mindenkinek fel akarta olvasni. Hiába zárták egy időre a Bastille-ba, ott zárkatársait kínozta, egyenesen kéjelgett a másoknak okozott rettenetes szenvedésben. Állítólag soha, senkinek nem kegyelmezett. Halálát is ez okozta. Amikor egyszer más nem volt kéznél, magának olvasott fel: a kéj és szenvedés e szörnyű együttesét csak halála tudta megszakítani.


Számadásvers: Ókori eredetű, bukolikus lírai forma. Lényege a szerző (lásd: számadójuhász) beszámolója a nyáj állapotáráról, számának alakulásáról. Gyakran keveredik a nyugdíjba vonuló juhász leltári elszámolásával (lásd: létösszegzés).

Szarkazmus: Erőteljes illatú, gyakran csípős, fül- és orrsértő költői eszköz. Jellemzően melléknevek, mellékdalok és mellékhelyiségek környékén fordul elő.

Szavalóverseny: Marathoni jellegű sportirodalmi vetélkedés. A résztvevők a kijelölt táv megtétele során fennhangon klasszikus költők verseit recitálják. Az jön be elsőnek, akinek utolsónak megy el hangja.

Szellemesség: Eredetileg az Angliában és a skót felföldön található középkori kastélyok általános jellemzője. Valószínűleg innen szivárgott be (lásd: gázszivárgás) az irodalomba. Fejlődése az idők folyamán két irányban haladt. Egyfelől folyamatosan nőtt a szellemtelen kísértetek száma (lásd a gótikus regényeket, Drakulát vagy a thrillert), másfelől az eredeti szellem egészen a XX. századig tovább kísértett néhány S-betűs óriás műveiben (lásd: Shakespeare, Shaw, Karinthy Frigyes). Mára a szellem teljesen eltűnt, így nem csoda, hogy a posztmodern irodalom végtelenül szellemtelen.

Szellemtörténet(1): A civilizáció történetének az a felfogása, mely a kultúra (lásd: barbárság) változásait az egyéni vagy a közösség szelleméből (lásd: kollektív szellem, kolhozköltészet) vezeti le. Öntudatlan alapítója a világ egyetlen igazi marxista tudósa, Karl Marx volt, aki már a XIX. század közepén megfogalmazta, hogy kísértet járja be Európát. Azóta sajnos tényleg bejárta (lásd még: kísértethistória).

Lapok az Irodalmi BALexikonból 28.

IRODALMI BALexikon 28.


Remekmű: Olyan irodalmi alkotás, amely képes hatást gyakorolni az emberi kultúra (lásd még:barbárság), fejlődésére. Egyesek bizonyos Homér (?), Shakespeare (?), Madáchimre (?) nevű mitikus szerzőkhöz kötik ilyen remekművek megszületését. Mindez természetesen téves néphagyományon alapszik. A szó eredeti jelentése (kiváló+hamisítvány) is jelzi, valójában vágyteljesítő pótlékokkal állunk szemben.

Rémregény: Némely, magát konok következetességgel, de minden alap nélkül írónak tekintő papírpusztító emberi egyedek által közreadott elképesztő méretű és félelmetesen rettenetes prózai szövegdarab. Fejlett civilizációjú országokban a rémregény létrehozását büntetőügyek tárgyalása során a bíróság súlyosbító körülményként veszi figyelembe.

Rím(1): A klasszikus poétitkákban a költészet egyik zeneiséget biztosító eszköze. A modern lírában az a kegyetlen kínzóeszköz, amely az irodalom keltette gyönyör ellensúlyozását célozza acélból, hogy a műélvezet szenvedélybetegséggé ne váljék. Napjainkban gyakori fajtái a csonkarím, a kínrím, a rémrím és a nincsrím.

Rím(2): Férfikurva. A rima hímnemű megfelelőit nevezi így az irodalomelmélet. Jellemzőjük, hogy szívesen járnak párosan és versbe öltözve. Sok köztük az olcsó. Messziről megismerni őket messze- és összezengő hangjukról.

Romantikus regény(1): Irodalomelméleti badarság. Jelentése nagyjából „regényes regény”, aminek csak akkor volna értelme, ha volna „regénytelen regény” is. De nincs.

Romantikus regény(2): A korszerű giccs vevőbutító elnevezése a könyvkereskedelemben. Mértéktelen fogyasztása hasmenést, puffadást és más gyomorpanaszokat okozhat.

Rút: A modern esztétikában gyakran emlegetett nem esztétikus esztétikai kategória. Ady Endre szerint ellentéte a "szép, de lila" (lásd: Ruth és Delila című versét!)

Sajtó: A hírközlő szervek médiakorszak előtti magyar elnevezése. Nevét (lásd még: sajt-papír) onnan kapta, hogy mindig nyomás alatt áll. Ám ha minden kötél szakad, független média (lásd vízió) islétrejöhet.

Sci-fi: Az irodalom (lásd: nem érdemes) egyik válfaja. Eredetileg a „tudományos(an) kitalált” irodalmi műveket jelölte volna, ám az ide tartozó művek többségének sem a tudományhoz, sem az irodalomhoz nincsen köze.

Shakespeare, William: Hős lándzsarázó, az angol irodalom legnagyobb alakja, nőcsábász, orvvadász, lovászfiú, színész, a Globe-színház főrészvényese. Életéről szinte mindent tudunk, az egyetlen vitatott kérdés, hogy vajon ki lehetett a nevével fémjelzett drámák szerzője. Az immár négyszáz éves viták során többek között felmerült Cristopher Marlow, lord Southempton, Francis Bacon neve is, de az az abszurd feltételezés is napvilágot látott, hogy a Shakespeare-drámákat esetleg maga William Shakespeare (Shakspeare esetleg Shakspere) írta volna.

Sikerkönyv(1): Közepes tehetségű mesterember magas honoráriumért megírt, olcsó sablonokkal dolgozó, olcsó papírkötésben (lásd még: díszkiadás), igen nagy példányszámban piacra dobott (lásd még: ponyva!) médiakampánnyal egekbe magasztalt munkája (lásd még: barkácsolás). A segítségével elért milliós bevétel után jótékonyan meg szoktak feledkezni róla.

Sikerkönyv(2): Szerencsés szerző meg nem írt remekműve, amelyre sikerült jókora előleget (lásd: bár látnám) felvenni.

Sikerkönyv(3): Olyan remekmű, amelynek a mai terjesztési (lásd még: nemterjesztés) viszonyok között sikerült eljutnia az olvasóhoz.