2016. február 28., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 27


IRODALMI BALexikon 27.

Pilinszky János: Szűkszavú katolikus költő, író, drámaíró a XX. század második feléből. Született Új Emberként Vigilián, később sokfelé elterjedt. Felmenői között apai ágon Camus-től Dosztojevszkijig, anyai ágon Simon Weilig sok gondolkodót találni. Már ez is mutatja, hogy felmenői szinte mind más emberek voltak! Barátai között kocsis, zeneszerző és zongorista egyként előfordult. Döntő élménye a telenség volt (lásd Telen kereszt című versét!). Tökéletesen megértette azt, hogy a világ ember-telen és kép-telen, ezért esz-telen, aki ír. Egyik leghíresebb verse egyetlen üres karakter. Hívőnek Apokrif, hitetlennek hívő, de főleg ember volt. Halála óta helyén a mindenségben egy néma űr lebeg, ez viszont mosolyog: szün-telen.

Rapszódia: A XX. század végi Amerikában kialakult, eredendően feketék által képviselt, erőszakos szövegeiről hírhedt énekstílus (lásd: rap) széndioxiddal dúsított mellű, s ettől kissé zaklatott lelki állapotú énekesnője. Nem ritka körükben a nagy durranás.

Redundancia: Eredetileg kommunikációelméleti fogalom, a jel működéséhez szükséges jelzésfelesleg neve. Irodalomelméleti értelemben értjük rajta a világirodalom zömét, amely nélkül azonban a néhány igazi remekmű (lásd: például a jelen munkát!) sem jöhetett volna létre.

Refrén: Soronként fizetett költők kedvelt lírai formája. Lényege, hogy a szöveg néhány sorát a verssorok és a honorárium mennyiségét tetemesen megnövelve minden strófa végén meg lehet ismételni. Különleges változata a posztmodern refrén , ennél az ismétlések elől a strófa el is hagyható (esetleg a refrén is).

Regény: Olyan prózában írt, nagyobb terjedelmű szöveg, amely sem a tudományosság, sem a hihetőség követelményeinek nem felel meg. Az elnevezés a regényes, azaz romantikus szóval függ össze. Vigyázat! A világirodalom legnevezetesebb regényei sem nem regényesek, sem nem romantikusak. Egyszerűen csak unalmasak.

Rémdráma: A hatáskeltés legbrutálisabb eszközeit nyíltan alkalmazó drámai műfaj, a családi élet nevű közkedvelt folytatásos játék része. Tipikus toposzai az érzelmi zsarolás, az asszonyverés, a méregkeverés vagy a megöngyilkolás. Teliholdnál előadott modern változata a thriller (mikor például a férjen átmegy egy tréler).

Aktuális ajánló:

Diktatúra: Politurisztikai kifejezés. Lényege, hogy a kellemes sétára vágyó embereket erőszakkal  testi-lelki tortúrával járó, szakadékba vezető tévútra kényszerítik.

2016. február 24., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 26.


IRODALMI BALexikon  26.


Kányádi Sándor: Nagygalambfalván született, de a híres erdélyi kányádi kányák leszármazottja, madártani őseinek köszönhető lírájának magasröptű szárnyalása és légies csapongása. Ennek ellenére nem rokona sem Kánya Katának, sem Vas Gerebennek. Különleges képessége az ághegyenjárás, ezen a téren csak Orbán Ottóval és Weöres Sándorral említhető egy napon, ám az utóbbi kettő nem tudott ághegyen járni. Igazi közéleti gyermekköltő. Nyelvi-politikai bravúrjai közül is kiemelkedik az a török-magyar barátság erősítésére hívatott politikai röpiratverse, amelyben egy török követ, akit több más török követ, visz magával egy török követ, s mindezt teszi a török hódoltság idejének Erdélyében, azaz nem teszi, mert lerészegedvén elakadt (pedig kezében a lakat, azaz a megoldás kulcsa), ám ha kijózanodik, nyilván majd mindenkit megkövet e török követ (bár hogy így lesz, azért sem a szerző, sem én nem török követ). Korszakos jelentőségű a Vannak betétek című ciklusa, melyből néhány részletet a Lakkcipőfelsőrészkészítők Világszövetsége kamáslibetétei közé is beiktatott.

Karafiáth Orsolya: 1976-ban fordították észtből Ludwigra a Bárkában, mint Holmi Jelenkort. Azóta minden folyóirat publikált belé. Nincsenek gátlásai, csak parókái. Egy ideig azt hitte, hogy ő Karády Katalin, aztán kiderült, hogy mégis. Azóta énekléssel is foglalkozik. Dalaiért Móricz Zsigmondtól megkapta a Soros-ösztöndíjat, mellyel még azon a havon az Avon Év nője lett. Most épp az Év férfija cím elnyerésére készül. Kedvencei a feminista lovak. Nagyfogyasztású nő. Szeretőit szereti név szerint kiírni szaporodó verseibe. Megközelítése így nem csekély kockázattal, de jelentős irodalmi haszonnal jár.

Pósa Lajos: Született Ellenőrben, de az Én Újságomnál vált gügyögő gyermekké. Később már nem is változott. A tősgyökeres népi-nemzeti magyar együgyűség legszebb virágaiba borult bele. Korabeli sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy majdnem jelölték Nobel-díjra is, de aztán csak a nótáját húzták el. Halála óta a költőt elfelejtették ugyan, a butaság népszerűsége azonban máig is töretlen.

Posztmodern novella: Olyan rövid terjedelmű narratíva, amely olvasója életének egy napját megkeseríti. Lényege – szemben az ún. klasszikus novellával – az, hogy amikor az olvasó, azaz a főhős (és a Nap) fölkel, azonnal érzi (nem a Nap!), hogy aznap valami rendkívüli történik vele. Mire a Nap lemegy (csak a Nap!), kiderül, hogy nem derült ki semmi, viszont az olvasó nyelvérzéke tovább romlott, és végképp elment a kedve az irodalomtól (lásd. ha mégis megpróbálnád).

Presszó: Vendéglátóipari egység a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán, ahol csinos pincérnők hatására műalkotás sajtolódott ki a magukat írónak vagy költőnek nevező koffein- és rövidital-rajongókból.

Prózaíró: A költőknek az az önkritikusabb fajtája, amelyik már belátta, hogy egyáltalán nem tud verset (lásd: dalszöveg) írni. Két változatát szokás megkülönböztetni. Az első saját tehetségtelenségét tudományos igénnyel igyekszik megmagyarázni. Ez a fajta elsősorban irodalomtudós vagy kritikus (lásd: de minek?) formájában tenyészik. A másik változat az elmaradt költői teljesítményről mindenféle kitalált történetekkel igyekszik elterelni az olvasó (lásd: ha még létezik) figyelmét. A szaktudomány erre a típusra használja a regényíró terminust.

Racionalizmus: Az emberiséget sújtó babonák egyik legszívósabbika. Lényege az a tévképzet, hogy az ember történelmi méretekben képes ésszerű cselekvésre. Valamennyi eddigi racionalista korszak véres zsarnokságba torkollott. Ellenszerének a quillotine-t tartották, de az sem vált be. Időnként (nézz körül!) ennek unortodox változatával kísérleteznek. Ez se jobb.

2016. február 21., vasárnap

Lapok az irodalmi BALexikonból 25.


IRODALMI BALexikon 25.




Örkény István: Groteszk mód kevésszavú író a XX. századból. Örömét lelte a macskajátékban és a vérzivatarban. Ez utóbbi kedvéért direkte zsidónak született Magyarországra. (Elvetemültségét mutatja az is, hogy az előbbi kedvéért viszont nem született macskának Sziámban.) Mindenesetre így sikerült kibrusztolnia, hogy a szegény, háborús időkben államköltségen (munka)szolgálati útlevéllel téli kiküldetésre mehessen a Donhoz. Innen – valószínűleg pechére – később hazatért. Jó volt még römiben, kanasztában, négykezesben, vasúti menetrendben (lásd Vérrokonok című MÁV-információs kiadványát!), öltönyben-nyakkendőben, valamint Tótékban is. Mióta meghalt, halhatatlan, bár még mindig ellenzéki.

Pásztorjáték: A rokokó irodalom kedvelt drámai műfaja. Erősen erotikus cselekménye átfogja mindazokat a történéseket, melyek a pásztor és a pásztorlányka között megesnek egy jól sikerült pásztorórán. A rokokó elmúltával a pásztori műfajok általában eltűntek, de a pásztorjáték fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül – ha talán némileg kevésbé költői elnevezéssel is, de – töretlen népszerűségnek örvend, bizonyítván, hogy divatok jönnek, divatok mennek, az igazi művészet örök.

Pázmány Péter: Nevét az általa alapított Pázmánaeumról, illetve a később Pestre költöztetett nagyszombati egyetemről kapta, amely Eötvös Loránd nevét viseli. Ő a magyar barokk leghatalmasabb alkotója. Állva mintegy két fejjel magasodott szegény jó Magyari István prédikátor fölé (ha az ült), így persze könnyű volt gúnyosan lenéznie ellenfelét. Ezért volt olyan páratlan rálátása rendkívül bonyolult viszonyokkal terhes kora problémáira. Ars poeticája lényegét fogalmazta meg mintegy háromszáz évvel a halála után az én nem bűvésznek, de mindennek jöttem kezdetű Ady-versrészlet. Ennek szellemében sohasem bűvészkedett, ellenben volt pap, jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, bíboros érsek, hitvitázó, prédikátor, író, egyházszervező, egyetemalapító, sőt a költő Zrínyi Miklósnak apja helyett anyja is. Munkásságára a rövid, tömör, csattanós formák jellemzők (pl. négyezer oldalas prédikációs könyve akkorát csattan (ha leejtik), hogy csak na! Népszerűségének igen jót tett az is, hogy Arany János nem róla mintázta vígballadája, a Pázmán lovag hősét.

Periodika: Rendszeres időközönként visszatérő, olcsó, könnyen befogadható nyomott medika. Gyakran valamely írói csoportosulás tulajdona. Legtöbbször hosszú távra előfizethető.

Petőfi Sándor: Kétségtelenül a legnagyobb magyar költő, bár pontos magasságát nem ismerjük, gondatlan kortársai ugyanis elfelejtették lemérni. Élete nyitott könyv, csak és kizárólag születésének és halálának helye és ideje vitatott. A nép költőjének mondják, de ő inkább a költők népéhez tartozott. Verseiről nevezték el a magyar föld legjellegzetesebb tájait (lásd: A Tisza, Az alföld, A vén zászlótartó). Fő művét, a János vitéz-t egyesek szerint Mátyás király kancellárjáról, Vitéz Jánosról mintázta, de ez nem valószínű, hiszen ahogy a népi mondás tartja: Nem mind vitéz, ami János! Barátsága Aranyat ért. (Szerelme Szendrey Júliát.) A nagy próféták sorába tartozik, előre ismerte a jövőt: már pénteken megjósolta például, hogy jön a vasárnap. Legnagyobb teljesítménye, hogy Egy gondolat bánt engemet című verse sikerén felbuzdulva szabadságharcot szervezett, hogy abban hősi halált halhasson. Holttestét azóta új és új kutatók keresik Segesvárnál vagy Barguzinban, hiába, ő tudniillik ma is él.

Petri György: Az 57 évet élt magyar költők csoportjának vezéralakja. Példaképei (pl. Szabó Lőrinc) is vagy 57 évet éltek, vagy nem (pl. József Attila). A Lukács-fürdő helyett a Lukács-óvodába járt, de György mesterből a kommunizmussal együtt kiábrándult. Költőnek indult, majd elhallgatott, hosszú hallgatása után Beszélőre ment, itt is maradt a rendszerváltásig, amikor is csak némi Holmi miatt tántorult el (mások szerint a tántorgásnak egyéb okai is voltak, lásd: lehet, hogy tán ittam, lehet, hogy tán-torgok, de részeg nem vagyok!) Ekkoriban korábbi, jellegzetesen a közép-európai értelmiségre jellemző pesszimizmusát újabb, jellegzetesen közép-európai pesszimizmus váltotta fel. Az idő ismét őt igazolta.

Politikai retorika: (lásd: hazudozás)

Pornográfia: Annak a sokat vitatott, nem egészen művészi élvezetnek a forrása, amellyel az emberek az igaz szerelem gyönyörűségét igyekeznek pótolni. Jellemző, hogy óva intik egymást tőle. Szokás felosztani művészeti ágak szerint, így beszélhetünk irodalmi, képzőművészeti pornográfiáról és pornográf filmről (lásd: de csak ha elmúltál tizennyolc éves!) Hozzáértő vélemények szerint mindenesetre jobb élvezni, mint vitatkozni róla.

Portré: Erősen elpiszkolódott írói arcmás, melyet eredendően gyönge minősége miatt nem is érdemes restaurálni.

2016. február 17., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 24.

IRODALMI BALexikon 24.


Kármán József: Egy igazi magyar regényíró. És a legszebb regényeket maga az élet írja. És minden embernek van egy regénye. Kármán Józsefnek is van egy regénye (a Fanni hagyományai). Ez egy szép, érzelmes regény. De az író élete is kész regény. Például titkos, érzelmi regénye Markovics Miklósnéval majd olyan regényes, mint az az élet, melyet a nő férje élt. A grófnéhoz Kármánt forró, szerelmi kapcsok, míg Martinovicsékhoz hűvös, szabad-kőműves-kapcsok fűzték. Kármán József regénye folyóiratában az Urániában jelent meg, ez közölte novelláit és tanulmányát is, például a Módit, melyben a magyar nők csinosodását tűzte ki célul, valamint A nemzet csinosodása címűt, melyben a magyarság módosabbá válásáért emelte fel szavát. Sajnos a sors huszonhat év után pontot tett e regényes írói élet regényének végére.

Katona József: A nem róla elnevezett Katonateleptől mintegy hat kilométerre délre fekvő Kecskeméten született, ott is halt meg. Életéről ennél kevesebbet tudunk. Pályázott az Erdélyi Múzeumhoz és Széppataki Rózához, de egyiket sem nyerte el. Igaz, Erdélyben az új színház nem nyílt meg, Széppataki Róza viszont igen (mégpedig Déry úr számára), de ez a különbség olyan kicsi, hogy nyugodtan mondhatni katonadolognak akár. Az is Katona-dolog, hogy főműve, a Bánk bán sikerét már csak halála után érte meg. Ebben közrejátszott a rettegett cenzúra is, amely eredetileg a mű előadását nem, csak kiadását engedélyezte. Katonát is utolérte ezzel a rettenetes magyar átok: nekünk mindig csak kiadásaink vannak. A mű ettől függetlenül ma is rendkívül időszerű.

Kefelenyomat: Könyvkiadással kapcsolatos nyomdai szakkifejezés. Eredeti jelentése különnemű emberi egyedek első intenzív együttléte következtében füves-virágos rétek állagában létrejött, jól érzékelhető változás (lásd: Walter von der Vogelweide).

Kereskedelmi televíziózás: Lényege a rendelkezésre álló frekvenciasáv folyamatos ki- és betöltése béka feneke alóli olcsó szeméttel. Alapelve a sok lúd disznót győz, tehát érdemes a ludakkal disznólkodni. Másfelől mindig szem előtt tartják, hogy minden béka feneke alatt van egy újabb béka, azaz a (vissza)fejlődés útja korlátlanul nyitva áll.

Kézirat: Olyan, régebben sem kézzel, hanem (lúd)toll, esetleg ceruza, újabban író- vagy számítógép segítségével létrehozott szöveg, amelyet a szerző halála után jó pénzért el lehet adni, miközben a mű nyomtatott változata (lásd: könyv) a kutyának sem kell. Ellentéte a lábirat volna, de ilyen sosem létezett, újfent demonstrálva, hogy mennyire nincs logika a nyelvben.

Pálinka: Orosz eredetű, kistermetű lírai műfaj. Torokkaparó búcsú távozó barátnőnktől.

Pályakezdő író: Annak az általában fiatal és tapasztalatlan, emberszerű lénynek közhasznú elnevezése, aki írói pályára lép. Indulásakor az ellenséges érzelmű közönség (lásd : kritikus) tagjai fogadásokat köthetnek. Akár az ügetőn, lehet fogadni tétre, helyre és befutóra. Az a kritikus, aki sikeresen tett befutóra, elnyeri a monográfus címet, és onnantól csak ő kommentálhatja az adott írói pályafutás további menetét.

Parti Nagy Lajos: Leánykori neve Sárbogárdi Jolán. Szekszárdon született, de szőkét nem, sőt vörös posztó neki minden szőke (még parókában is), viszont imádja a feketét. Pécsett kivégezte a magyar történelmet, azóta kissé megviselte (a történelem). Aztán szerkesztette a jelen kort, de ebből is (m)elege lett (lásd: globális felmelegedés), mire végre Budapestre fel- és elszabadult. Angyalstoppal érkezett az irodalomba (Trabantra nem tellett), de némi csukló-gyakorlatok után rájött, se dalok se trombiták itt nem segítenek. Így aztán őt, aki kezdetben volt költő és bicskanyitogató, sőt kocsmabölcsészeti szakfelügyelő is, megválasztották a hét asszonyának, majd a hónap leányának (ez utóbbi címeket azonban bizonyos biológiai problémák miatt később megvonták tőle, pedig már épp jegyezni kezdték a Guiness rekordok között (és a tőzsdén). Szerencsére nem adta fel, előbb lírai hős lett a Karafiáth (nem szent) Orsolyák rendjében, azután – megszegve a fajesküt meg az elnemhagyási fogadalmat – postagalambbá változott hősöm terén, egyúttal megkapta a felső karomkeresztet meg a Kossuth-díjat, de csak úgy íróilag, tekintettel a nyelvlenyúlási papundeklire a tisztabúza éjszakájára vonatkozóan fajtestvérileg és mindazonáltalában. Mostanában fagyott lábbal Szép Róza kegyeit keresi, de egyes kritikusai szerint – tekintettel a romló közállapotokra – már öregszik is.

Partitúra: Zenés ébresztővel kezdődő és össztánccal végződő általában pálcával levezényelt folyó menti kirándulás kottapapírra rögzített útvonaltervezete.

2016. február 14., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 23


IRODALMI BALexikon 23.


Nyelvérzék(1): Az ízlelő bimbók segítségével szerzett íz-érzetek forrása. A halló-, látó-, szagló- és tapintóérzék mellett egyik legfontosabb tájékozódási eszközünk a világban. Itt kereshető bizonyos váratlan és érthetetlen irodalmi karrierek magyarázata is (lásd még: nyalás).

Nyelvérzék(2): Az a tehetség, amelynek köszönhetően egyes emberek könnyedén sajátítanak el idegen nyelveket. A nyelvérzék az alapja a sikeres műfordítói tevékenységnek. Az idegen nyelvek elsajátítását élesen meg kell különböztetnünk az idegen művek elsajátításától, bár ehhez is speciális adottság (vastag bőr) szükséges.

Nyelvérzék(3): Szenvedélyes szexuális érintkezés közbeni  !!!TÖRÖLVE!!!

Olvasás: Írók vagy költők (lásd: vers), esetleg más hamiskártyások által meghatározott rendbe szedett betűsorok (lásd: ki betűt vet, vihart arat) értelmezése. Igen veszélyes tevékenység, melynek során könnyen úgy járhatunk, mint szegény Don Quijote, aki összetévesztette a könyvek igazságos, szép, virtuális világát a valóságnak nevezett kényszerlakhellyel.

Olvasó(1): Katolikus hívek hitéleti eszköze (lásd rózsafüzér).

Olvasó(2): Mitikus lény az antik világban, jellemzője, hogy írott szöveg fogyasztásával tartotta fenn önmagát. A rege szerint az olvasót érdekelte az író által elképzelt világ.

Olvasó(3): Az az emberszerű lény, akire a kiadó vagy a kritikus (lásd:jobb, ha mégse látod) hivatkozni szokott, amikor lesújtóan nyilatkozik egy kiadásra váró vagy már kiadott műről (lásd: ha volna).

Olvasószerkesztő: Az a napjainkra igen megritkult könyvkiadói alkalmazott, aki nemcsak szerkeszteni, de olvasni is tud. Élőhelye az elmúlt félszáz évben a különféle elvadult menedzser-félék elszaporodásának következtében erősen összeszűkült. Vigyázat: védett!

Osztrovszkij A. Ny.: (lásd: Aczél György).

Ottlik Géza: Felsőozorai és kohanóczi Ottliknak született, de katonának állt, ám később ettől is elállt. Iskoláit iskolákban, katonaiskoláit Kőszegen, jólszegett egyenruhában végezte. Sokáig nem tudott dönteni Észak és Dél illetve Kelet és Nyugat között, ezért aztán élete végéig talonban maradt. Már fiatalon felajánlották neki a szívkirályi és a bridzskirálynői címet, de ő, némi habozás után a Hajnali háztetőket (és a marhapörköltet) választotta. Kedvenc itala a Törless-pezsgő, kedvenc olvasmánya a Musil iskolaévei című regény. Kényelemszerető, akkurátus ember volt. Minden szót kétszer is megrágott stilisztikailag csiszolt műfogsorával, mielőtt papírra vetette volna. (Csoda-e, ha egy se kelt ki közülük?!) Keveset írt, azt is főleg kártyarovatokba. Zsenialitását mutatja, hogy főművét más kezével, saját naplója alapján (esetleg más naplójával a saját keze alapján, netán a saját naplójával a más keze alapján, avagy a saját kezével a más naplója alapján) is meg tudta írni. Ez érződik másik, Nem oda Buda! című, sokat emlegetett művén is. Élete egyik legnagyobb elismerése, hogy Esterházy Péter teljesen olvashatatlanul lemásolta, és bekeretezve nekiajándékozta főművét (amelyet később visszakért). Nem az lett a főműve.(Esterházynak!) Az említettekre vonatkozó további feltételezéseket egyébiránt az erőteljes cáfolatok is alátámasztják. Életművére a misztikus fikció, illetve az ún. fiktív misztika, más vélemények szerint a misztifikáció volt jellemző.

Ölelkező rím: Szerelmes versek kedvelt rímelhelyezési módja. A költő ilyenkor a vizualitás eszközét is az érzékiség szolgálatába állítja, hogy kedvesét ezáltal ölelkezésre bírja. Előfordulása a házastársi szerelem verseiben relevánsan ritkább.

Önéletrajz: Az epika műneméhez tartozó, kis terjedelmű, fikciós műfaj. Szerzője egyes szám első személyű narratíva formájában tényszerűen számol be életének mindazon valóságos illetve kitalált eseményeiről, melyeket az adott pillanatban jónak lát előadni (lásd még:fantasztikus regény.)

2016. február 11., csütörtök

Lapok az Irodalmi BALexikonból 22.

IRODALMI BALexikon 22.


Nagyjelenet: A házassági drámák egyike, gyakran afféle csúcs- vagy tetőpont. Domesztikált, kisszínpadi formája némely házasságban kéthetente reprízelhető.
Németh László: Szabó Dezső unokahúga, kisebbségi mélymagyar, orvos, pedagógus, író, bölcselő (és -utó), vátesz és diabétesz (ez utóbbi nem bizonyított). Tanúja volt a harmadik út, amely a magyar értelmiséget úgy elbódította és kettészelte, hogy azóta is fél-szeg. Reménye a minőség forradalmának győzelme volt, minőségen ilyenkor a nemzet múltbéli nagyjait és önmagát értette. Fellépett a fajmagyar gyökereken élősködő Petőfi-féle hígmagyarok ellen, akik elsekélyesítették az ősi magyar (ejtsd sumír, etruszk, szittya, gattya, stb.) Kárpát-meden­cei kultúrfölényt. Csak ez az oka annak is, hogy a világ ma is például Bartókot ismeri és ünnepli, és nem a nála sokkal de sokkal (mondjuk Németh Lászlót). Legkiválóbb művei a leányai, akik mindent megtettek apjuk irodalmi kultuszának ápolásáért. Emellett a harmincas években egy sor olyan tanulmánya is megjelent, amelyekben több, egymással összeegyeztethetetlen véleményét fejtette ki, de ezekkel nem értett egyet. Nagy feltűnést keltett regényeivel, amelyek erősen drámaiak. Drámái sajnos nem annyira. Törhetetlen optimizmusát szépen jelzi már néhány ismert művének címe, például Gyász, Horváthné meghal, Iszony, Kakuk Marci, bár ez utóbbit nem ő, hanem a hason nevű kortárs, Tersánszky Józsi Jenő írta. Mint olyan, örökre beírta (mert kiírta) magát. Így – bár nem szeretett énekelni – bekerült a kánonba. Elsősorban esszéista volt, regényei és drámái csak eszméi halvány visszfényét adják. Esszéiben viszont erősen vitatható, mondhatni hamis nézeteket fogalmazott meg, melyeket azonban regényeivel és drámáival sikerült irodalmi téren is terjeszteni. Igazi több lábon álló alkotó volt, ha valahol megszorongatták, netán a lábára léptek, „nem ér a nevem” kiáltással átállt a többi lábára. Így sikerült máig talpon maradnia. Munkásságát szépen jellemzi az általa fordított Lev Tolsztoj nevezetes mondata: A jó regények mind egyformák, a rossz regények mind a maguk módján borzalmasak. Szintén Lev Nyikolájevicstől származik az a másik, idevágó, találó lapszéli feljegyzés is, miszerint Németh László olvasása egyszerű, hétköznapi és iszonyú volt.
Nobel-díj: A kiemelkedő tudományos és irodalmi tevékenység elismerésére Alfred Nobel, a hadikémia világhírű feltalálója által alapított azon kitüntetés, melynek irodalmi díját e sorok szerzője (érthetetlen okokból) még nem kapta meg.
Norma: Egy adott terület fizikai munkavégzését, illetve bérezését szabályozó előírások gyűjteménye. Bellini operát is írt belőle. A norma szerzője – tévedések elkerülése végett – az úgynevezett normás, és nem a normális.
Novellista: Olyan prózaíró, aki minden erőfeszítés ellenére képtelen még egy kisebb terjedelmű regény megírására is, holott állítólag egész listára való regénytéma áll rendelkezésére. Elnevezését is állítólag erről a listáról kapta.
Női mell: Szinte kimeríthetetlen irodalmi téma- és anyatej-forrás. Az emberiség egyik (zöm­mel hímnemű) fele által misztikus imádatban részesített, titokzatos eredetű, állagú és célú, általában páros női testrész. Írtak már róla ódát (lásd ®József Attila), írtak róla dalt (lásd ®Csokonai), színre vitték (lásd ®kukkolás), sőt meg is filmesítették (lásd ®pornográfia). A nők ezzel szemben általában újszülöttek táplálására és férfibolondító melltartók kibélelésére használják. Vigyázat: újabban szilikonnal utánozzák (lásd ®plágium!).
Nőíró: (lásd ®írónő).
Nőirodalom: Azon remekművek és nem remek művek (lásd ®jobb, ha nem látod) összessége, melyet nők, pontosabban nőírók írtak. Ellentéte az írónődelem, melyet viszont szintén nők, pontosabban írónők írtak. Ide sorolják még azt az irodalmat is, amelyet nem nők – sem nem írónők, sem nem nőírók – írtak, viszont nők olvasnak. Sőt azt is, amelyet ugyan nem nők, sem nem nőírók sem nem írónők – írtak, és nem is nők olvasnak, hanem férfiak, ha a férfiak olvasnak (lásd ®ki látott ilyet?) egyáltalán, viszont a kiadó és a szerző kifejezetten nőknek szántak.
Nőnapi köszöntő: Olyan, gyakran rémrímes, de alkoholmentes (nincs benne spiritusz) alkalmazott irodalmi alkotás, amelynek célja a férfiúi felsőbbrendűség bizonyítása (lásd vak komondor! – állatvédelem), tekintettel arra a tényre, hogy a férfiak évente egyszer megünneplik az őket tizenkét hónapon át lelkiismeretesen kiszolgáló nőket, akiknek ez maguktól talán sosem jutna eszükbe.
Nőrím: A rímnek az a trocheikus fajtája, amelyet Csokonai Vitéz Mihály – feltehetően a női mellre gondolva – (lásd ® egy jó gondolat!) ’lejtő’-nek nevezett el. Feminista költőnők és nőköltők számára különösen ajánlott forma. Ellentéte a hímrím.

Nyájasság: A XX. században ritka, korábban a bukolikus irodalomban is gyakori mezőgazdasági élethelyzet és magatartásforma. A nyájasság korszakának elmúlását legszebben talán Petőfi Sándor János vitéz című művének hőse, Kukorica Jancsi esete példázza. Ő a mű elején még nyájas, igen ám, de mialatt Iluskával nyájaskodik, elveszti nyáját, azaz a többé már nem lehet nyájas, mert nyájatlan. Sic transit gloria mundi (és a nyájasság).

2016. február 7., vasárnap

Lapok az Irodalmi BAlexikonból 21.


IRODALMI BALexikon 21.

Mikszáth Kálmán: Jó palócok és tót atyafiak házasságából született Nógrádban, ahol akkoriban még nagy dolgok születtek, mint például Madách Imre, Szontágh Pál, Veres Pálné, mégpedig direkte skriblernek a vonal alatt a Szegedi Naplónál. Tejtestvére volt Gárdonyi Géza és Tömörkény István, akiket vele együtt már csecsemőkorukban Tisza Kálmán zöld posztóval bevont kártyaasztala körül kergettek, ha nem voltak hajlandók K. und K. szabadalommal ellátott Jókai-féle kétfedelű csappantyúval felszerelt anekdotikus cumisüvegből szívni a dualista nemzeti anyatejet írói vénájukba. Különös házasságának titka, hogy a szertartást Szent Péter esernyője alatt tartották Beszterce ostrománál. A háborús felfordulás keltette zűrzavar miatt fordulhatott elő, hogy a második felesége első férjének első felesége lett a második felesége, amihez képest szinte semmiség A Noszty fiú esete Tót Marival. Kedvenc élete az első, kedvenc étele a második fogás volt: legszívesebben a jó zsíros, tepertős túrós csuszát ette első, de főként második (bár egyes kortársi visszaemlékezések szerint harmadik) fogásnak is. Máig is enne, ha meg nem halt volna.

Munkadal: Irodalomelméleti szakkifejezés, köznapi értelemben konyhai ének. Az az ősi eredetű, rövid, erősen hamis lírai műfaj, mellyel a jókedvű feleség szórakoztatja magát főzés közben. Rokon műfaja a fürdőkádi ária.

Műértelmezés: Annak eldöntése, hogy másoknak hogyan és mit szabad és lehet gondolniuk, ha egy adott irodalmi szöveggel találkoznak. Elsősorban húsevő kritikusok és ragadozó irodalomtanárok tevékenysége. Ők ugyanis még születésük előttről ismerik a világirodalom összes múlt-, jelen- és jövőbeli alkotójának minden megvalósult és megvalósulatlan alkotói szándékát. Értik valamennyi létező és megszülethető irodalmi szöveg titkos jelentését (lásd: hermeneutika), sőt azzal is tisztában vannak, hogy nélkülük a Föld összes olvasója együttvéve sem volna képes eljutni még a Boci, boci tarka (lásd ®mezőgazdasági szakköltemény) megértéséig sem.

Műfaj: Mesterséges (mű-) irodalmi formatípusoknak az irodalomtudományban szokásos megnevezése. Bizonyos közös vonások alapján műnemekbe szokták sorolni őket. A műigenek kialakulása még várat magára, talán a posztmodern kor elmúltával jön el az idejük.

Műnépdal: A XIX. század közepén kialakult, a városi műnép szórakoztatására szolgáló nem irodalmi és nem zenei műfaj (lásd még: magyar nóta).

Művelt felnőtt: Emberszerű lény, aki (vagy amely) életének abban a szakaszában van, amikor az olyan értelmes tevékenységekkel, mint olvasás, babázás, szerelem (lásd:_ szer-elem, azaz alkat-rész), bélyeggyűjtés már felhagyott, ehelyett elsősorban a p-betűs dolgok (lásd: pénzkeresés, párválasztás, pipázás, p. stb.) izgatják.

Művészetpolitika: Az ellentétek egységének és harcának (lásd Hegel) egyik klasszikus kelet-európai példája. A dialektika törvényei szerint az ellentétek a szintézisben egymást megszüntetve megőrzik, azaz az már sem nem politika, sem nem művészet, egyszerűen maga a kudarc.

Művészi objektivitás: Az az írói ábrázolásmód, amelynek lényege, hogy kizárunk minden szubjektivitást, minden külső hatást, és így nekem (az írónak), és csak nekem lehet igazam.

Nagy öreg: A hetven és a halál közötti, még élő írók, költők szokásos megnevezése az írott sajtóban. Beszélt nyelvi megfelelője a vén hülye (lásd: de inkább kerüld).

2016. február 3., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 20.

  IRODALMI BALexikon 20.

Kovács András Ferenc: Jeles ókori költő Erdélyből, a Krisztus utáni XXI. század elejéről. Messze kimagaslott (mintegy két fejjel) kevésbé ismert kortársai, Vergilius, Shakespearius vagy Petőfius köréből. Különlegesen rejtőzködő egyénisége úgy elveszett az időben, hogy belőle máig is csak a rejtőzködő került elő. Verseit a XIX. század végén, eredetileg hungarus nyelven írta, melyről sajnos máig sem sikerült valamennyit latinra visszafordítania.

Kölcsey Ferenc: Született Sződemeteren, de mégsem lett Demeter, sőt, nem is szőtt soha. Viszont így nem tudott Kölcsén születni, holott akkor igazi kölcsei lehetett volna. Ezért aztán élete nagy részét kénytelen volt Csekén tölteni, ami persze, ismerjük el, már önmagában sem csekélység. Egyik szemét (a róla készült korabeli metszet szerint a másikat!) korán elvesztette. Emiatt világlátása egész életében kissé sötét volt, noha tisztánlátása sohasem hagyta el. Első jelentős munkáival Csokonairól és Berzsenyiről írva megteremtette a magyar művészetkritika alapjait Berzsenyi majdnem belehalt, Csokonainak könnyebb volt, ő ekkor már nem élt. A magyar kritikusok azóta is fenntartják ezt a szemléletben és hatásban egyként megmutatkozó nemes hagyományt. A költészet mellett próbálkozott a politikával is. Megyei politikusként és országgyűlési követként is bizonyította kiváló szónoki képességeit. Alacsony termete dacára az ellenzék vezéralakjává nőtt. Némely mondatai szállóigévé váltak (mint például a „Szeged nem volt, hanem lesz!” – amelyet nem ő, hanem Ferenc József mondott Szegeden a nagy árvíz után). Kölcseyről azonban később kiderült, hogy gerince is van, ez a betegség pedig teljesen alkalmatlanná tette a politikusi pályára. A felajánlott, elveit plasztikusan hajlékonnyá varázsolni képes plasztikai műtétet visszautasította, miután makacsul ragaszkodott szüleitől örökölt, avult tisztességéhez. (Nem csoda ezek után, hogy sosem nősült meg!) Ma elsősorban mint költőt és gimnáziumot tartjuk számon. Ismert alkotása a Zrínyi dala (nem Zrínyié, hanem Kölcseyé!), a Zrínyi második éneke (lásd az előzőeket!), a Huszt (ebből való a nevezetes Huszt, ki tudja, meddig huszthatod sor, amiből kedves gyermekjáték keletkezett: A – Mennyi tízhatod meg tízhatod? – kérdésre adott – Huszthatod – válasz után tréfás hajcibálás következik.) Legismertebb verse mégis az Erkel Ferenc megzenésítette Himnusz, melynek első versszakát (énekelve) szinte minden magyar ember ismeri. Nagy kár, hogy a mű párdarabjának, a Nőnusz-nak a megalkotásában váratlan és korai halála megakadályozta.
Kányádi Sándor: Nagygalambfalván született, de a híres erdélyi kányádi kányák leszármazottja, madártani őseinek köszönhető lírájának magasröptű szárnyalása és légies csapongása. Ennek ellenére nem rokona sem Kánya Katának, sem Vas Gerebennek. Különleges képessége az ághegyenjárás, ezen a téren csak Orbán Ottóval és Weöres Sándorral említhető egy napon, ám az utóbbi kettő nem tudott ághegyen járni. Igazi közéleti gyermekköltő. Nyelvi-politikai bravúrjai közül is kiemelkedik az a török-magyar barátság erősítésére hívatott politikai röpiratverse, amelyben egy török követ, akit több más török követ, visz magával egy török követ, s mindezt teszi a török hódoltság idejének Erdélyében, azaz nem teszi, mert lerészegedvén elakadt (pedig kezében a lakat, azaz a megoldás kulcsa), ám ha kijózanodik, nyilván majd mindenkit megkövet e török követ (bár hogy így lesz, azért sem a szerző, sem én nem török követ). Korszakos jelentőségű a Vannak betétek című ciklusa, melyből néhány részletet a Lakkcipőfelsőrész-készítők Világszövetsége kamáslibetétei közé is beiktatott.

Karafiáth Orsolya: 1976-ban fordították észtből Ludwigra a Bárkában, mint Holmi Jelenkort. Azóta minden folyóirat publikált belé. Nincsenek gátlásai, csak parókái. Egy ideig azt hitte, hogy ő Karády Katalin, aztán kiderült, hogy mégis. Azóta énekléssel is foglalkozik. Dalaiért Móricz Zsigmondtól megkapta a Soros-ösztöndíjat, mellyel még azon a havon az Avon Év nője lett. Most épp az Év férfija cím elnyerésére készül. Kedvencei a feminista lovak. Nagyfogyasztású nő. Szeretőit szereti név szerint kiírni szaporodó verseibe. Megközelítése így nem csekély kockázattal, de jelentős irodalmi haszonnal jár.

Mecénás: Ókori mintákat követő, bölcs, előrelátó, gazdag névtelen (Allah növessze hosszúra szakállát!), aki jelen remekmívű munka kiadását anyagilag támogatja, így biztosítva neve halhatatlanságát.

Melltartó: A művészet egyik alapkérdésének a hétköznapi filozófiai gondolkodás szintjén való megjelenítője. Mert miképpen is lehetséges, hogy egy lényegében formátlan fehérneműben (amely még csak nem is feltétlenül fehér) nagyszerűen tündököl egy olyan női mell (lásd de csak ha jó formájú!), amely e melltartó nélkül esetleg satnyának, renyhén esettnek tűnik? Avagy másfelől hogyan válik csábítóvá, szemet gyönyörködtetővé egy formátlan fehérnemű (amely még csak nem is feltétlenül fehér) attól, hogy egy (egyébként esetleg satnyának, renyhén esettnek tűnő) női mellre (lásd: mégiscsak jobb, mint egy exkavátor) kerül, holott ha önmagában találkoznánk vele, szó nélkül mennénk el mellette? Nem másról van szó, mint a művészi forma és tartalom dialektikus egységéről.

Melodráma: A munkahelyi szex okozta családi drámák egyik fajtája. Váratlan fordulatok, heves érzelmi (valamint kéz- és láb-)kitörések, patetikus játékstílus jellemzi. Gyakori a zenei kíséret, melynek során az egyik szereplőnek alaposan elhúzzák a nótáját.

Modern novella: Olyan rövid terjedelmű narratíva, amely főhőse életének egy napját tartalmazza. Lényege – szemben az ún. klasszikus novellával – az, hogy amikor a főhős (és a Nap) fölkel, azonnal érzi (nem a Nap!), hogy aznap valami rendkívüli történik vele. Mire a Nap lemegy (csak a Nap!), kiderül, a főhőssel semmi fontos dolog nem történt.

Monográfus: A kritikusoknak vagy irodalomtörténészeknek az a fajtája, amelyik azt állítja magáról, hogy szinte mindent tud egy bizonyos alkotóról. Ellentéte a poligráfos, aki a hazugságvizsgálat során beismeri, hogy fogalma sincsen semmiről.

Monológ: Annak a drámai (eredendően párbeszédes) műfajnak megnevezése az irodalomtudományban, amelyben két szereplő (általában feleség és férj) beszélget egymással. Különleges jellemzője, hogy egyikük (általában a hímnemű egyed) a másiktól nem jut szóhoz.

Mora: Móra Ferenc internetes postaládájának címe. Teljes formájában mora@freemail.hu.